NPORT

– Miért vállalta a kihívást? – kérdeztük az új titkár asszonyt.
– Régóta dolgozom a vállalkozói szektor szereplőivel fejlesztési elképzeléseik megvalósításában, finanszírozási nehézségeik megoldásában, így ismerem azokat a problémákat, amelyekkel működőképességük megtartása érdekében a mindennapokban küzdenek – kezdte Mihályné Balázs Melinda.
– Kamarai elnökségi tagként tapasztaltam, hogy a vállalkozások részéről sokkal nagyobb és sokszor indulatos az elvárás ezen problémák megoldásában való kamarai részvétellel kapcsolatosan, mint azt a kamara eddig felvállalta. Megfelelő jogosítványokkal, eszközrendszerrel és aktív szerepvállalással meggyőződésem, hogy a kamara a gazdasági élet meghatározó szereplője lehet megyei szinten is. Érdekel ez a markánsabb szerepvállalás, szívesen veszek részt egy stabil szolgáltató hátteret biztosítani akaró és szakmai érdekvédelmi szerepet betölteni kívánó kamarai szervezet működtetésében – ezért vállaltam el a felkérést.
– Milyen terveket fogalmazott meg magában?
– Nem szeretek fellengzős, nagy tervekben gondolkodni. A stabilitást a vállalkozások és a kamara számára is a megvalósítható, valós igényekre alapuló feladatmeghatározás és azok megvalósítása jelentheti – folytatta az NMKIK titkára.
– Egy jó szemléletű és szakmailag felkészült csapattal kell a vállalkozók igényeit a szolgáltatások széles körével lefednünk. Vannak jó eredmények, amire büszkék lehetünk, ilyen például a Széchenyi-kártya rendszer működtetése, az okmányhitelesítések, vagy a békéltető testület működtetése, de több területen szeretnénk nagyobb lendülettel haladni – ilyen a szakképzés és a határon átnyúló együttműködések ösztönzése is. Eddig nem gyakorolt elemekkel is bővíteni kívánjuk szolgáltatási palettánkat, mint például a fejlesztésekhez kapcsolható forrásszervezés, vállalkozások egyedi, illetve közös fejlesztési projektjeinek menedzselése.

A szakképzés évek óta az egyik fő pillére a kamarai munkának, ebben a kormány és az országos kamara egy hosszú időre előretekintő megállapodást kötött tavasszal. A cél, hogy a szakképző iskolákból olyan fiatalok kerüljenek ki, akik valós, akár azonnal használható gyakorlati tudással rendelkeznek. Ezt a képzési struktúra megújításával és tanulószerződéses képzéssel tudjuk megvalósítani. Ez jó a diákoknak, hiszen piaci igényekre épülő gyakorlati oktatást kapnak, amely segítségével a bizonyítvány megszerzése után könnyebben tudnak elhelyezkedni, sokszor a képzőhely munkaszerződést is ajánl a felszabadult, jól teljesítő tanulóknak. Másrészt már a képzés ideje alatt pénzt keres a tanuló, legkevesebb havi 15 ezer 600 forintot, de ez bizonyos szakmák és feltételek teljesülése esetén akár 54 600 forint is lehet, ami úgy gondolom, nem kis segítség egy család életében. Tanulószerződéssel tehát egy mai piaci igényeknek megfelelő gyakorlati képzést, akár munkahely-ajánlatot és havi „fizetést” kap a diák, ez a három együtt úgy gondolom óriási előny az iskolai tanműhelyi képzéssel szemben. A tanulóképzést vállaló gazdálkodók is jól járnak, hiszen szakképzési hozzájárulásuk terhére saját igényeiknek megfelelő munkaerő utánpótlást képezhetnek, az esetleges többletköltségek pedig visszaigényelhetők. A tanulóképzésben részt vevő cégek bevonásában, a partnerek egymásra találásában, az adminisztrációs követelmények biztosíthatóságában kamaránknak nagyobb szerepet kell vállalnia.

A szakmunkás alapképzések mellett mesterképzésekkel is várjuk a szakmájukat már jó ideje gyakorló szakembereket.
A külföld felé terjeszkedni kívánó vállalkozások segítése érdekében a határon átnyúló kapcsolatrendszer fejlesztése, új relációk felé való nyitás a cél. Jó példa erre a kamaránk által áprilisban szervezett Palócföldön 2011 kiállítás és vásár, vagy a radványi vásár. A jövőben határon átnyúló közös fejlesztési projektek megvalósításában is szerepet kívánunk vállalni, amelynek első pozitív eredménye az Ipoly Erdő Zrt.-vel közösen uniós forrással megvalósítandó erdészeti és vadászati klaszter szlovák partnerek bevonásával.
– Sokat hallani a kötelező kamarai tagságról. Milyen lehetőségeket lát ebben?
– Nem használnám a kötelező szót, szerintem találóbb az automatikus megjelölés. A vállalkozása megalakításával egyidejűleg a vállalkozó automatikusan tagjává válik egy olyan szakmai közösségnek, ahol alapvető elvárás a szakmai normák betartása és betartatása, ahol a fizetendő tagdíj fejében piaci értékű szolgáltatásokat, támogatást kap, de kölcsönös számonkérés is működik a tagság és a szervezet között. Jó dolognak tartom az elképzelést, számos európai országban eredményesen működnek az ilyen jellegű kamarák. A mai piaci viszonyok között mindenképpen szükséges, hogy egyfajta védjegyként álljon egy cég mögött a kamarai szervezet, egy olyan kamara, amely ha kell segít, de számon is kér, és ő is számon kérhető.
Az automatikus tagsággal járó teljes körű vállalkozói regisztráció nagyon hasznos adatbázisként is szolgálhat az üzleti partnerkeresésben, beszállítók felkutatásában, szolgáltatók kiválasztásában is. Fontosnak tartom azonban, hogy az ezzel járó előnyök megfizethetők és vállalható nagyságúak legyenek, ne rójanak az amúgy is nehézségek sokaságával küzdő vállalkozói rétegre aránytalan terheket – zárta az interjút Mihályné Balázs Melinda.