NPORT

Hatvan hátrányos helyzetű gyerek tanulhat abban a nyári iskolában, amely a Németországban élő Snétberger Ferenc gitárművész szervezésében valósul meg. A zenész március 25-én a Millenárison lépet fel a tunéziai Dhafer Youssef énekessel, arab lantművésszel, március 27-én, szombaton pedig Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia-központban az ő fellépésükkel veszi kezdetét a Tarjáni Tavasz programsorozata.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Több mint tízéves barátság köti Dhafer Youssefhez. Hogy talált egymásra egy tradicionális arab lantművész-énekes és egy roma zenei kultúrán nevelkedett dzsesszzenész?
– Eleinte csak tudtunk egymásról. Ő is annál a lemeztársaságnál volt, mint én. Ha jól emlékszem, két lemezt is csinált az Enjánál. Aztán a berlini koncertjén megismerkedtünk. Azóta tart a barátság. Gyakran találkozunk. Legutóbb Berlinben játszottunk együtt a már hagyományos templomi koncertemen.

– Ha valakit ilyen régóta ismer, akkor szükség van próbákra a koncert előtt? Vagy improvizálnak?
– Sokat improvizálunk, de azért konkrét számokat fogunk játszani. Játszunk az ő kompozícióiból és az enyéimből is, sőt újak is lesznek. Nem lenne szokatlan, főleg ilyen sok közös koncert után, hosszabb próbák nélkül fellépni. A nagy dzsesszfesztiválokon is előfordul, hogy nem jut idő próbálni. Vagy ott van Bobby McFerrin, aki annyira szabad szellem, hogy a koncert elején csak annyit mondott, játsszak valamit, ő meg majd beszáll. Végül spontán kompozícióvá alakult a játékunk.
– Kipróbálta Dhafer Youssef údját, magyarul lantját?
– Persze, de sosem leszek annak a hangszernek a művésze. Nagyon tetszik az egyéni, egzotikus hangja és az egyszerűsége. Ezen a hangszeren csak a nagyon jó zenészek tudnak csodákat művelni. Dhafer pár hangból csodálatos zenét tud felépíteni. Ráadásul csodálatosan jól énekel. Persze csak akkor, ha kedve van hozzá, mert nincsenek előre megbeszélt énekes részek. Ezért minden koncert nekem is meglepetés.
– Hogy dől el, hogy épp kivel zenél?
– Érzem, kivel vagyunk hasonló hullámhosszon. Például vannak kitűnő zenészek, akikkel valahogy mégsem működik a dolog, nem jön létre az a fajta kapcsolat, ami a közös gondolkodáshoz kell. Dhaferrel viszont nagyon jól ismerjük egymást, talán azért, mert ő is olyan körülmények között nőtt fel, mint én. És ez hallatszik a zenéjén is.
– Sztárnak számít Berlinben? Felismerik az utcán?
– Ma már igen, de ezért nagyon keményen meg kellett dolgozni. 1989 óta élek Berlinben. A legnehezebb az volt, hogy kikerüljek a dzsesszklubokból. Mindig nagyobb színpadokon akartam játszani.
– Más a német dzsesszélet, mint a magyar?
– Igen. Németországban sok jó zenész van, hatalmas a konkurencia. De nem lehet véletlen, a fiam itt, Budapesten csinált zenekart Balázs Józsival, Bolla Gáborral, Lakatos Krisztiánnal. Fantasztikus, ahogy bebopot és swinget játszanak. A felvételeiket elküldtük az Enjának, és még az is lehet, kiadják őket.
– Meg szokták keresni a Magyarországról Németországba érkező zenészek, hogy segítsen, adjon tanácsot?
– Meg, sokszor küldenek például felvételeket. Az igazi segítséget azonban most szervezzük. Hátrányos helyzetű gyerekeknek nyitunk multifunkcionális tábort Felsőőrsön. Berlinben már elkezdtünk egy ilyen iskolát, amit most szeretnénk kibővíteni Magyarországon. Hároméves munka van mögöttünk, én a művészeti vezető vagyok, és nagy feladatot vállalt Mészáros Zoltán is, aki az ügyvezető igazgatója lesz a tábornak.
– Hallotta, hogy a Jobbik miként reagált az iskola hírére?
– Hallottam. De ostobaságokra szót sem érdemes vesztegetni. Az iskola a norvég alap támogatásából jön létre, és noha ez egy roma projekt, az akadémia kapui minden hátrányos helyzetű, tehetséges gyerek előtt nyitva állnak, aki a zenei pályán akar maradni. Ezért az iskola nemcsak a zenélésről szól majd, hanem arról is, hogyan kell menedzselni magunkat, hogy kell színpadon, stúdióban alkalmazkodni, és a nyelvtanulásról.
– Igaz, hogy Bobby McFerrint is meghívta tanítani?
– Igaz, mint ahogy sok más híres zenészt is. Tegyük hozzá, amikor Bobby McFerrinnel szóba került a tábor, akkor még nagyon messzinek tűnt a megvalósulás. Noha igen mondott, tudom, mennyire elfoglalt zenész.
– Azért volt ennyire szívügye az iskola, mert ön is nehéz körülmények közül érkezett?
– Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy jobb lett a világ, mint régen, ezért tudom, mekkora segítséget jelenthet egy ilyen iskola. Ki tudja, hány karrier rekedt meg azért, mert nem volt segítség a továbblépéshez. A zenei tehetség hatalmas ajándék, de ugyanennyi múlik a szorgalmon és a szerencsén is.
– Nemrég volt az antirasszista világnap. Ön találkozott kirekesztéssel a pályája során?
– A rasszizmus mindenhol ott van, és a tudatlanságból fakad. Igyekszem nem foglalkozni vele, bár ahol csak lehet, toleranciára biztatok mindenkit. Persze ha súlyos méreteket ölt, felemelem ellene a szavam.
– Gondolkozott azon, hogy merre tart a zenei pályája?
– Ez nehéz kérdés, pláne egy ennyire zavaros világban. Minden zenész életében van egy időszak, amikor megáll egy rövid időre. Ez nyilván összefügg a korral is. Aztán a lenyugvás után újra előjön a nyugtalanság, keresi az izgalmat, az új kihívásokat.
– Mikor készít új lemezt?
– Két éve készítettem lemezt, tehát itt az ideje. Valószínűleg Richard Bona basszusgitárossal fogunk neki, és remélhetőleg tripla, de legalább dupla album lesz. Emellett a Nádor Quartettel és Horváth József bőgőssel koncertezünk április 22-én a Berlini Filharmónián, a koncertből lemez is készül.