NPORT

A legutóbbi – október eleji, a szlovákiai Csákányháza és Ragyolc területi válogatottjával szemben elért – 4–1-es siker volt a 146. mérkőzése és a 119. győzelme az SBTC-öregfiúknak az úgynevezett Mihalik-érában.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A 21 döntetlen mellett mindössze 6 alkalommal szenvedtek vereséget. A gólkülönbség is jól mutat: 636–229. A legtöbb gólt – 74-et – Földi Attila szerezte, a második helyen a 38 gólos Kisbali Gábor áll a rangsorban. Őket a sajnos már elhunyt Jeck Ferenc, illetve Mohácsi Lajos, Garai Csaba és Básti István követi.

Sokatmondó az idei, a 2011-es eredménylista is: nagypályán hatszor játszottak, ötször győztek s csak egyszer, Füleken volt döntetlen – 3–3 – az eredmény. A februári teremtornát megnyerték az SSE és a DVTK előtt.

A most 74 éves Mihalik Ferenc – aki negyvenöt évet dolgozott ugyanannál a vállalatnál, az ÉMÁSZ-nál és aki NB II-es asztaliteniszezőként aktívan sportolt, sőt egykoron, a sérüléséig futballozott is – 1972 tavaszán vette át az öregfiúk vezetését Walhkampf Lajos edzőtől. A közvetlen előzményekhez szorosan hozzátartozik, hogy 1970 őszén a Sopronból származó Ferencz Gyula közbenjárására az öregfiúk – soraikban olyan kiválóságokkal, mint Agócs Lajos, Bablena László, Chladny Nándor, Csuberda Ferenc, Krajcsi József, Oláh Dezső, Oláh Géza, Salgó György, Sándor Gyula, dr. Sándor Zoltán és mindenekelőtt Szojka Ferenc – az ausztriai Neufeldben vendégszerepeltek és 2–1-re győztek Ferencz és Szojka góljaival.

1971/72-ben Mihalik Ferenc az SBTC egyik ificsapatának intézője volt Walhkampf Lajos mellett. Ebben az időszakban játszottak a Rimaszombat ellen idegenben (4–2-re győztek) és magyar öregfiúk-válogatottal Salgótarjánban. Ezt a mérkőzést a vendégek nyerték meg 1–0-ra Fenyvesi Máté góljával. A Stécében mások mellett Csáki Béla, Cserháti József, Répás Gábor és Vasas Mihály is helyet kapott.

A másik szálat – amelyik hozzájárult az öregfiúk- csapat kialakulásához és stabilizálódásához – a szombatonkénti meccsek képezték. A salakos Stécé-pályán rendszeresen találkoztak orvosok és mindazon sportbarátok, akik szerettek focizni és szívesen voltak együtt szabad idejükben. Hozzájuk kapcsolódtak néhányan (Szojka Ferenc, Taliga Ferenc, Toldi Miklós és mások) azok közül, aki valamivel korábban vagy akkoriban hagyták abba az aktív játékot, de továbbra is igényelték a mozgást és megmaradt bennük a labdarúgás szeretete és a győzni akarás képessége.

A neufeldi mérkőzés visszavágójára 1976-ig kellett várni: azt is a Stécé nyerte ugyancsak 2–1-re. A gólokat Szalay Miklós és Taliga Ferenc szerezte. Az ausztriai kapcsolatok révén 1977-ben kétszer is megmérkőztek a Bayern München csapatával. Mindkétszer a németek győztek 1–0, illetve 2–1 arányban. Jóval sikeresebb volt azonban a München 1860-nal való mérkőzésváltás 1979-ben, illetve 1980-ban. Vendégként 2–2-t értek el Szűcs László és Szalay Miklós góljaival, Salgótarjánban pedig 3–2-re sikerült győzniük Szűcs László, Jeck Ferenc és Boskó Béla góljai révén. 1978-ban ugyancsak kétszer játszottak a neves játékosokat – például Mario Corsót vagy Luis Suarezt – felvonultató AC Milan ellen. Itthon 3–1-re nyertek, a gólszerző Szalay Miklós, Jeck Ferenc és Taliga Ferenc volt. A visszavágón Olaszországban 4–4 volt az eredmény. Három gólt szerzett Szűcs László – és nem Veres László, ahogyan a helyi sajtó írta – egyet pedig Szojka Ferenc. A mérkőzés után a brazil híresség, Zico is gratulált a tarjániak jó játékához.

1984-ben Udinében értek el 1–1-es döntetlent, a gólt 11-esből Jeck Ferenc szerezte. 1985-ben a Gornik Zabrze ellen kétszer játszottak döntetlent. Lengyelországban 3–3 volt az eredmény, Kakuk József, Szűcs László és Répás Béla góljaival. A salgótarjáni 2–2-es visszavágón Répás Béla újra eredményes volt, a másik gólt Varga Sándor rúgta.

E kiemelt mérkőzések mellett még további felejthetetlen találkozó, szép élmény él Mihalik Ferenc emlékezetében. 1978-ban a salgótarjáni sportcsarnokban például 8–6-ra legyőzték a magyar öregfiúk-válogatottat Szalay Miklós (2), Jeck Ferenc (2), Veres László, Toldi Miklós, Kakuk József és Kmetty József góljaival. 1987-ben az NB I 1971/72-es mezőnyében bronzérmet szerzett csapat Básti István és Bartha András góljaival 2–2-t ért el a Diósgyőr, a Honvéd, az Eger, az Ózd és a Tatabánya játékosaiból összeállított NB I-es ligaválogatott ellenében. A századik öszszecsapást 1997 szeptemberében játszották a Mátraterenye ellen és 4–0-re nyertek Mohácsi Lajos (2), Kajdy Tibor és Juhász István góljaival.

Mihalik Ferencet 1991-ben beválasztották az SBTC-öregfiúk Alapítvány kuratóriumába Kmetty József, Varga Sándor, Kökény József és az immár néhai Jeck Ferenc mellé. A vezetői funkciót manapság Kmetty József és társai – mások mellett Kriskó Lajos – töltik be, ők végzik a szervezőmunka zömét, de ha egészsége engedi, Mihalik Ferenc is ott van a csapat mellett s évek óta ő a krónikása is a gárdának. Jól együttműködik a jelenlegi vezetőkkel, akik pedig tisztelik őt, mint alapítót.

Szép negyven esztendő van Mihalik Ferenc mögött, amelyre mindig jó érzéssel gondol vissza. Tarjáni – Losonci úti – gyerekként szerette meg a Stécét, majd labdaszedőként és a kölyökcsapat tagjaként csatlakozott örök életre a fekete-fehérekhez. Még akkor kezdte, amikor nagy becsben tartották a sportot és ünnep volt egy-egy Stécé-győzelem. Ezt az érzést sokszor élhette át a csapat szolgálatában eltöltött négy évtized alatt is. Szomorítja viszont mostanában, hogy egyre több „játékosa” megy el az égi mezőkre: legutóbb Szojka Ferenc és Szoó József távozott az élők sorából...