NPORT

A Gettómilliomos azonban több ennél: Jamal sorsa egyszerre tragikus és meseszerű, melyet felemelkedések és bukások, elszakadások és egymásra találások szövevényes hálója tesz még izgalmasabbá. Élete egyrészt csak egy a sok másik bombay-i gyerek élete közül, másrészt pedig az övé az az egy, amit életnek lehet nevezni.

Bombay nyomornegyedéből kétféleképpen lehet kikerülni: bűnözéssel vagy sehogy. Jamal Malik története is itt, a bádogviskók és szemétdombok között kezdődik, hogy aztán egyenesen a Legyen Ön is milliomos!-ban folytatódjon. De hogy lehet az, hogy egy egyszerű, gettóból jött chaiwalla egyszer csak ott találja magát a – ha nem is milliókat érő, de azok felé vezető székben?

És egyáltalán: hogy viheti el úgy a főnyereményt, hogy még hazája nemzeti jelmondatát sem tudja? A: csalt, B: szerencsés, C: egy zseni, D: így volt megírva. Egy kérdés a Legyen Ön is milliomosban – egy emlék Jamal életéből. Athos és Porthos, azaz Jamal és Salim nehéz sorsuk ellenére mindig megtalálják valahogy a számításukat, ám aligha sejtik, hogy ezek az olykor derűs, olykor keserű kalandok később majd milliomossá teszik egyikőjüket.

Akadnak azonban jócskán olyan kérdések, melyeknél Jamal ha tehetné, legszívesebben talán el is felejtené a választ – ilyen például anyja meggyilkolása is. A fiúk ezután egyre-másra keverednek bele az élesebbnél élesebb helyzetekbe, ám egyáltalán nem kell őket félteni: valahogy mindig van annyi sütnivalójuk, hogy jól jöjjenek ki a dolgok kavarodásából és ha szükséges, még a Tadzs Mahalt is eladják kilóra a hiszékeny külföldieknek. Kalandozásaik során átmenetileg a harmadik muskétás is csatlakozik hozzájuk: Latikát azonban több ízben is elsodorja az élet Jamal mellől, aki nem nyugszik bele egykönnyen a lány elvesztésébe. Azt hiszem a befejezés innen már egyszerűen kitalálható…

A Gettómilliomos nem hiába kapta meg a legjobb vágásnak járó Oscart az idén: annak ellenére, hogy ide-oda ugrálunk múltban és jelenben; emlékezet, játék és rendőrségi szoba között a történet mindvégig követhető marad. Ha úgy tetszik, Jamal a kérdések előrehaladtával cseperedik kiskölyökből éretlen felnőtté – persze ezt nem a székben ülve, hanem az emlékeiben ugrálva teszi. Ami pedig Salim cseperedését illeti: ő egymás után követi el a kisebb-nagyobb stikliket egészen addig, mígnem a film végén a maffia alkalmazásában találja magát. Tetteivel még testvérét és Latikát sem kíméli, de mentségére legyen mondva, a döntő pillanatokban sikerül helyes döntéseket hoznia. Annak ellenére, hogy a Gettómillimos számos díjat – köztük négy Golden Globe-ot és nyolc Oscart – besöpört, számomra valami mégis hiányzott a filmből ahhoz, hogy a stáblista előtt ragadva várjam meg, míg a végefőcím véget ér.

Talán a filmet lépten-nyomon körülövező hírnév az oka, hogy valahogy többet vártam tőle, mint amit valójában kaptam. Izgalmas történet, jó karakterek, egy csipetnyi India – már csak azt a bizonyos valamit kéne kipótolni ahhoz, hogy maximálisan elégedett legyek Danny Boyle alkotásával. Ki tudja, lehet, hogy velem van a baj és csak nálam nem érte el a Gettómilliomos a felejthetetlen szintet. Így kénytelen beérni egy erős négyessel – ez utóbbi viszont már vitathatatlan.