NPORT

Nemcsak a megszállott blues rajongók táborában számít szinte félistennek a gyapot ültetvényről trónra kerülő B.B. King, hiszen a múlt század negyvenes éveitől kezdve keveri mesterien a dzsesszt, a szvinget és a mindenkori popzenét is. Ennek köszönhetően jókora érdeklődéssel várják szerte a világon, még így, nyolcvanon túl is.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A július 16-i koncerten több mint hatvan év terméséből hallhatunk bemutatót a Papp László Budapest Sportarénában. Az öreg előtt a bluest, a rockot, az r’n’b-t, a folkot és a gospelt egyedien ötvöző, háromszoros Grammy-jelölt énekesnő, Susan Tedeschi melegíti be a magyar közönséget.

A B.B.-t megillető maximális tisztelet persze nem csupán életkorának és az ehhez párosuló hihetetlen energiának szól. Ő nem az a figura, akinek koncertjeire azért mennek tízezres tömegek, mert valaha óriásit alakított és idős korában korábbi sikerein evickélve még ma is eladható. A király ma is simán olyan gitárjátékkal örvendezteti meg a színpad előtti tömeget, mint amivel már egyszer örökre beírta magát a hangszer kultúrájának történelmébe.

Többek között Lonnie Johnson, Blind Lemon Jefferson, T-Bone Walker hatására kifejlesztette a világ legkönnyebben felismerhető gitárstílusát, ám technikája ennek ellenére elég komplex. Hangos akkordozás által megszakított szólisztikus témák; elegáns vibrátók; precíz, énekszerű húrnyújtási technika jellemzi Lucille nevű gitárjára komponált előadását. Ezek a stílusjegyek a jelenkori rock gitárjáték technikájába is beépültek, nem hiába tekintenek rá példaképként gitárosok ezrei, köztük Eric Clapton, George Harrison és Jeff Beck is.

1997-ben a magyar gitárvirtuóz Tátrai Tiborral állt színpadra Budapesten, azt a koncertet máig sokan csodaként emlegetik azok közül, akik a helyszínen élhették át. Még ha nem is akarunk nagyon elrugaszkodni a valóságtól, akkor is be kell látnunk, hogy a Mississippi államból származó zenész valóban csodás dolgokat vitt végbe élete során, legalábbis ami a zenét illeti. Polcán több mint egy tucat Grammy-díj, falán tengernyi elismerés feszül. 1970 és 2005 között összesen tizennégy Grammyt zsebelt be, az elsőt r’n’b énekesi teljesítményéért, a legtöbbet a Legjobb Tradicionális Blues Felvétel kategóriában, de kapott hangszeres közreműködésért és legjobb rock hangszeres előadásért is. Az utolsót, a Legjobb Tradicionális Blues Album díját a 80 című – életkorára utaló – 2005-ben megjelent lemezével söpörte be.

A közönség elismerése természetesen nemcsak a teltházas koncertekben nyilvánul meg, a falra nemesfémkorongok is kerültek: több mint ötven albuma közül ’98-ban az 1973-as Best of B.B. King arany, majd platina lett, a ’97-ben kiadott Deuces Wild-ért egy évvel később aranyat, 2000-ben a platinát kapott. Ebben az esztendőben jelent meg az Eric Claptonnal közös Riding With The King, év végig ez is elérte a platina fokozatot.

Clapton csak egy volt a megasztárok közül, akik saját nívójukat emelhették B.B. társaságában. ’69-ben a Rolling Stones felkérte, hogy tizennyolc állomásos turnéján bandájával kísérje el őket, ugyanennyi koncerten lépett fel Ike és Tina Turner előtt, 1989-ben a U2-val utazta körbe a világot. Bonóékkal három hónap alatt Írországon kívül megfordultak Hollandiában, a volt NSZK-ban, Franciaországban, Ausztráliában és Új-Zélandon is. 1989-ben velük közösen nyerte el az MTV Video Music Awards legjobb videóklip díját (When Love Comes To Town).

Ilyen múlttal érkezik B.B. King, akinek nyár közepén megrendezésre kerülő koncertjére nyugodtan tekinthetünk úgy, mint egy búcsúzó legenda utolsó magyarországi örömünnepére, ahol a blues-on keresztül majd’ félévszázados összefoglalót kapunk a dzsessz és sok más stílus zenetörténelmi nyomairól. Hiszen a király él.