NPORT

A hatalmas térrel bíró puttonyos jó néhány meggyőző érvet tudott felmutatni maga mellett, azonban kétségtelenül veszített Subarus erényeiből. Lássuk mit kompenzál ebből a négyajtós változat.

Kezdjük talán a motorral – ami a kombihoz hasonlóan – a japánok saját fejlesztésű boxer dízelét kapta tesztautónkban. Sok újat erről nem tudok írni. A hangja dízel mivoltához képest zseniális, a dinamikája nagyszerű, a fogyasztása pedig szinte már hihetetlen (6 liter körül mozog 100 kilométerenként). Erős, takarékos és a karakterisztikája is kellemes.

A hajtás is a szokásos. A szimmetrikus összkerékmeghajtás jól végzi a dolgát, szinte észrevehetetlen, amikor viszont szükség van rá kisegíti a sofőrt. Külön dicséretet érdemel azért, mert nem tornássza az egekbe a japánok középkategóriásának fogyasztását. Kellemes a fék és a váltó is példás, még sincs „élményautó” érzése a Legacyban az embernek. Ha belsejét vizslatjuk sem sokat javul a helyzet.

Az anyagminőség sokat javult az elődhöz képest, a Legacyban ettől függetlenül most is akadnak kopogós műanyagok. Pedig a felszereltség példás. Elképesztő mi mindent belepakoltak a japánok az autóba, de furcsaságok azért „gazdagon” akadnak. A fogyasztásmérő például ebben sem tud páratlan értéket produkálni, vagyis csak páros tizedesekre végződő számadatot tud mutatni. Tesztautónk közel kilencmilliós ára ellenére sem rendelkezett tolatóradarral, pedig nagy autóról van szó, ráadásul elég nehezen belátható a karosszéria. Ez már csak azért is érdekes, mert ugyanakkor akadt benne kétzónás digitklíma, tempomat, ülésfűtés, xenon fényszóró, esőérzékelős ablaktörlő, bluetoothos, hatlemezes hi-fi, napfénytető. Érthetetlen miért pont a tolatóradart hagyták ki felszereltségi listáról.

A járgány külső formája az ami talán leginkább megosztja a nagyközönséget. Sokan egyenesen csúnyának titulálják, jómagam nem mennék ennyire messzire. Néhány nap után hozzászokik a szem, sőt kellemes látvány is tud lenni és legalább ebben van valami Subarus. A japánok mindig is igyekeztek különleges autókat készíteni, gondoljunk csak a közelmúlt egyik legjelentősebb ikonjára a „béka lámpás” Imprezára. A sportos jegyek kívülről leginkább elől vannak meg, a mélyre ereszkedő kötény, a hatalmas levegőbeömlők komollyá teszik a „mezei” Legacyt, hátrafelé viszont már elfogyott a mérnöki kreativitás, sőt a hátsó lámpa nagyon hasonlít a korábbi hármas BMW megoldására.

Ezek után nézzük a konklúziót. A kétliteres 150 lóerős boxer a mai dízelek között igazi ékszer. 350 Nm-es nyomatékának köszönhetően 9,3 másodperc alatt teljesíti a százas sprintet. Nagyszerű a hajtás, a kuplung, a váltó, a fék, vagyis igazán jó autó a Legacy. Csakhogy ennek az autónak sokkal többet kellene nyújtani. Valami olyasmit, amitől bizsereg az ember ereiben a vér, amitől nyugodtan autózva is mosoly ül a pilóta arcán. Mert így csak egy nagyszerű japán autó, ami persze dicséretes, de az autók – és főleg a Subaru – fanatikusainak ez kicsit kevés.

És kövezzenek meg, de ha választani kellene Legacyból biztosan kombit vennék, mert ha nem különleges, legalább legyen praktikus.