NPORT

Azóta is erről szólnak a hírek. A gyártás hetek óta áll, a beszállítók ugyanis nem hajlandók addig alkatrészeket szállítani, amíg a cég nem rendezi a hátralékát. A cég 3800 dolgozója sem kapott még fizetést, de ezt és a beszállítók gondjait is tesztcikkünk alanyának testvérei oldhatják meg, hiszen két kínai cég, összesen 582 autót rendelt a napokban. Az ezekért járó 13 millió euró mentőövet jelent a svéd munkásoknak és talán a márkának is. Ilyen körülményeket kell feledtetnie az új 95-nek, szerencsére ehhez megvan a tehetsége.

A cikk a hirdetés után folytatódik

 

Az autó még a GM tulajdonlása idején öltött formát, ennek köszönhetően azokkal az alapokkal rendelkezik, mint az Opel Insignia. Természetesen jóval nagyobb annál, kívülről–belülről egyaránt. A felhasznált anyagok minősége, a kidolgozottság példás, egyedül talán a középkonzol matt eleme lóg ki egy kicsit a sorból. Ennek oka leginkább az, hogy a többi anyag feltűnően prémium kategóriás minőséget képvisel, miközben az említett „csak” egy felső–középkategóriának tűnik.

A felszereltség példás, gyakorlatilag minden mai extrát megtalálni az opciós listán. Érdemes kiemelni a „HUD”-ot, vagyis a szélvédőre vetített információs kijelzőt, ami könnyen megszokható és nagyon praktikus, valamint a szellőztetett bőr üléseket amik drágák de nagyon komfortosak.

Szerkesztőségünkben a legkisebb, kétliteres turbódízel vendégeskedett 95-ös. A katalógusadatok szerint tíz másodperc körüli gyorsulással és 6,8 literes vegyes ciklusú fogyasztással büszkélkedhet a több mint másfél tonnás limuzin. A hatfokozatú automata váltóval, a tíz másodperces adat hihető, de a 6,8 literes átlag gyakorlatilag elérhetetlennek bizonyult. Nyolc liter körül produkált, ami egyáltalán nem rossz adat egy ekkora járműtől. Merthogy az autó nagy – öt méter és nyolc centi hosszú – mégis kecses. Kupé formája ellenére klasszikus szedán erényeket csillogtat.
Nem reprezentatív közvélemény-kutatásom során többen voltak azok, akiknek tetszett. Általános vélekedés volt azonban – és én is ezt vallom –, hogy hátulról szebb az autó, mint elölről.

Az erőforrás és a váltó jó páros, bár az automata néhány helyzetben túl sokat „gondolkodott”. A legkisebb dízel éppen elegendő az autóhoz, nagy rohanás nem lehetséges vele előzéseknél főleg, ugyanakkor nem is arra van kitalálva. Ez egy nagy és kényelmes utazóautó.

Ennek megfelelően igazi ellensége a város. Nehéz vele parkolóhelyet találni, talán ezért is kapott az autó parkolást segítő rendszert. Az a része nagyszerűen működött a segítségnek, hogy az autó felméri a helyet parkolás előtt és jelez ha beférünk. Előfordult azonban az, hogy beálltam vele a kinézett helyre, majd közölte, hogy a parkolási kísérlet sikertelen...

Persze az ilyen hibákkal együtt lehet élni, ahogyan a nagyszerű audió rendszerrel, a kényelmes szellőztetett bőr ülésekkel, a tempomattal (ami sajnos nem adaptív alapból), a rengeteg biztonsági extrával, a vezetéstámogató rendszerekkel... is. Csakhogy a hatalmas méretnek és minőségnek ára van. Tesztautónk a Vector felszereltséggel, az automata váltóval és a kiegészítőkkel több mint tizenegymillió forintot kóstált, ami nem kevés, de a kategória társakat átböngészve nem is sok.

Őszintén remélem, hogy a Saab gondjai megoldódnak és sikerül talpra állítani a céget. Fontos lenne ez már csak azért is, mert olyan színfoltja az autós társadalomnak amiből kevés akad napjainkban. És mindez akkor is igaz, ha a svéd mellett holland, orosz és kínai kezek is simogatják a SAAB vonalait.