NPORT

Teltek múltak az évek és a modell bizonyította, hogy merész formája ellenére kitűnően alkalmas munkavégzésre, és mindennapi használatra egyaránt.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Talán éppen ezért a 2011-es ráncfelvarrás majdhogynem észrevehetetlenre sikeredett. A külső jegyek közül talán a krómozott hűtőrács a legfeltűnőbb, no meg az, hogy ez a modell hosszabb platóval rendelkezik, így jobban lehet pakolni, viszont valamelyest csorbulnak terepjáró képességei. A lemezek alatt azonban bőven akad újdonság. Megerősödött a motor, így immár 176 lóerőt és 400Nm nyomatékot szolgáltat. A belső térben is dolgoztak egy kicsit a mérnökök, szerencsére. Eltűntek ugyanis a kék klímavezérlő gombok és a multifunkciós kijelző is diszkrétebb megvilágítást kapott, ami egyáltalán nem baj. Egy kicsit „feketébb lett” ezáltal a beltér, de ez végül is az L200 egy teherautó.

Mondom ezt azért is, mert a Mitsubishi igyekszik ezt jól titkolni. Olyannyira, hogy ha beül az ember a Mitsu után egy személyautóban, akkor tűnik csak fel, hogy a hosszú váltókar egy kicsit akadozva jár, a laprúgós hátsó felfüggesztés miatt pedig hajlamos pattogni az úton az L200-as. Ez nagyjából mind rendben is van, hiszen cserébe kapunk egy 1505 milliméteres platót, közel egy tonnás teherbírást, nagyszerű öszkerékhajtást.

Persze kompromisszumokat kíván az autó, mert a motor hangja erőteljesen beszűrődik az utastérbe, de cserébe erős, dinamikus és a fogyasztása is baráti (10 liter körül alakult vegyes használatban). A futómű toleráns a magyar utakkal is, de üresen pattog a fara és olyan fordulóköre van az autónak, hogy egy körforgalomban is komolyan meg kell dolgozni a sofőrnek a kormánnyal.

Beszállni nem egyszerű, magasra kell fölülni, belül viszont minden földi jót megtalálni és a világos sötét műszerfal kombináció is jól mutat, és persze koszolódik is. Az Intense plus felszereltség része a félautomata klíma, az MP3-as rádió, a tempomat, az esőérzékelős ablaktörlő és a menetstabilizáló is. Ez utóbbira szükség is van, mert ha nem lenne, akkor a 176 lóerőnek köszönhetően bizony dobálná a fenekét az autó egy-egy dinamikusabb kanyarvételnél.

Hogy miben lett jobb a modellfrissítés után az L200-as. Igazából semmivel. Csakhogy ehhez az autóhoz nagyon óvatosan kellett hozzányúlniuk a japánoknak mert, még most is a kategóriájának egyik legjobban fogyó modellje. És mint ilyenhez, nehéz okosan hozzányúlni.

Minden esetre az L200-as maradt az ami eddig is volt. Egy nagyszerű munkaautó, amit a mindennapokban is lehet használni. Megkívánja a kompromisszumokat, de ha az ember azokat megköti, az autó biztosan nem marad adósa.