NPORT

Elsősorban külseje miatt és azért, mert a ráncfelvarrás előtt próbált 1,5-ös modell igen meggyőző volt. Most azonban egy szerényebb felszereltségű 1,3-as, de frissített kettes akadt a kezeim közé.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Az elődben csak néhány aprósággal nem tudtam megbarátkozni. Kezdetnek rögtön ott volt a műszerfal, ami ugyan jól össze volt rakva, de kopogós, fekete műanyagokból állt, pedig egy kis autónak illene vidámabbnak lenni belülről. Nos ha nem is mindent, de valamit azért meghallottak a mérnökök ebből, hiszen bár még mindig nem túl puhák az anyagok, jóval minőségibb benyomást kölcsönöznek a belső térnek. A színvilág ugyan még mindig túl sötét, de talán lesz még egy ráncfelvarrás mielőtt kifut a modell és valamit akkorra is hagyni kellett. A műszerfal világítás piros színűre változott ami jobban néz ki, továbbra sincs viszont USB csatlakozó a rádióhoz, csak egy 3,5 mm bemenet áll rendelkezésünkre. Ami még szorosan hozzátartozik a belső tér témakörhöz, az a helykínálat. Az zseniális, kategóriákkal nagyobb autóknak is becsületére válna, miközben a csomagtartó is korrekt méretű.

Külsőleg nem sokat változott az autó. A hűtőrács lett más és a futómű hangolása, bár utóbbival szerintem eddig sem volt túl sok gond. Az erősebbik 1,3 literes motor bőven elegendő a kis Mazda mozgatásához. Nem olyan kellemes társ, mint az 1,5 literes változat, de jól végzi a dolgát és nem is túl iszákos, száz kilométeren 6 – 6,5 liter körül fogyasztott. A 84 lóerős motor 13,4 másodperces százas sprintre elegendő, azonban a váltóval jó, dinamikusan kezelhető párost alkotnak.

A legnagyobb erénye a kettes Mazdának, hogy elképesztően kiegyensúlyozott. Bár nem a legszebb a kisautók mezőnyében, de sokaknak tetszik, vagy akinek nem, abból sem vált ki ellenszenvet. Nem a legolcsóbb, de ha az ár-érték arányt vizsgáljuk, jó döntésnek tűnik. Nem a legnagyobb, de a belső tere elképesztő a külső méreteihez képest. Nincsenek benne technikai bravúrok, különlegességek, de szerkezetileg kifogástalan, korszerű autó. Nem is a legerősebb, de kellően fürge és gazdaságos.

A tesztautóban szereplő modellben alapban járt az ABS, fékerő elosztóval és vészfékezést segítő rendszerrel, volt benne front, oldal és függönylégzsák is. Helyet kapott benne ködlámpa, elektromos, fűthető tükör is, a tompított és a fényszóró azonban egy kicsit gyengécskének tűnt a teszthét során. Bár hátsó elektromos ablakemelő nem jár ehhez a felszereltséghez, a klíma digitális, a kormány bőrözött, a rádió MP3 kompatibilis, kormányról is vezérelhető volt, a fekete ülések pedig piros varrásokat kaptak. Mindezért nagyságrendileg 3,9 milliót kell leszurkolnunk, ami nem kevés, de ár–érték arányt tekintve nem is rossz.

Azoknál viszont akik érzelmi alapon választanak autót – és ez a kis autóknál hatványozottan igaz – gondban lehet a Mazda. Pontosan az előbb említett körülmények miatt. Igaz lehet minden jóval felvértezett 1,5-ös mini rakétát választani a kettesek közül, ennek ára azonban elég borsos.

Talán éppen ez az oka annak, hogy az okos emberek, titkos választása a Mazda legkisebb modellje, az okos emberek pedig nem hencegnek a jó döntéseikkel.