NPORT

A vezető nem végzett veszélyes manővert, pontosan tudta mire képes a kis kabrió alatta. A kanyarokba olyan tempóval érkezik meg, ami más hétköznapi autóval elképzelhetetlen, mégis minden pontosan úgy történik, ahogyan a sofőr elképzelte. A fék hatékonyan lassít, keze a váltót kapcsolja egy fokozattal vissza, lába addigra már újra a gázon van. A motor ismét a világba üvölti boldogságát...

A cikk a hirdetés után folytatódik

Így érkezik meg ember és gép a következő kanyarba. Ha könyvet kellene írnom az MX5-ről, valami ilyesmi bevezetőt képzelnék el. A japánok élményautója évtizedek óta a bevált recept alapján készül. A fejlődés során persze kapott számtalan kényelmi extrát és időről-időre erősebb motort. Az erőforrások csúcsát jelenleg a kétliteres százhatvan lóerős jelenti. Ez így elsőre nem tűnik soknak, de az 1,1 tonnás karosszériát jól repíti, olyannyira, hogy gyakorlatlan vezetőknek komoly gondot jelentene az ereje, ha nem lenne benne menetstabilizáló rendszer. Az élményről a majdnem középre tolt, hosszában beépített motor, a hatsebességes váltó és a hátsókerék meghajtás, a zseniális futómű, a hatékony fékrendszer is gondoskodik.

Az ember fiának eszébe sem jut, hogy a belső tér (egyébként példás) kidolgozottságára figyeljen. Még fotós kollégám sem kopogtatta a műszerfal burkolatát, pedig neki minden tesztautóban az első dolga ez. Egyszerűen sajátos érzés keríti hatalmába azt, aki beül az autóba. A motor beindítása után olyan koncert kezdődik, amit egy hathengeres erőforrás sem tud fölülmúlni. A szinte már a földön ülő vezető és utasa nyitott tető mellett a járókelők tekintetének középpontjába kerül. Pedig az MX5 nem erről szól, sokkal inkább arról, amit a bevezető gondolatokban már leírtam.

Technikailag egyébként igen fejlett legendával állunk szemben. A már említett vezetéstámogató rendszerek mellett négy légzsák, xenon fényszóró, ködlámpa, vászon ponyvatető, légörvény gátló, automata klíma, bőr csomag, Recaro fűthető kagylóülések, Bose hi-fi, önzáró differenciálmű, Bilstein futómű és toronymerevítő is jár a legerősebb motorhoz. Mindezt 8,2 millióért kaphatjuk meg és az élmények mellett ez a magyarázat a hihetetlen népszerűségre. A piac egyik legolcsóbb sportkabriója ugyanis a Mazdáé. Egy hasonló felszereltségű, hátsókerekes kabrió, mint például a BMW Z4 12,2 milliót kóstál.

Essen még szó a fenntarthatóságról. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezeket az autókat általában nem használják a tulajdonosaik egész évben (pedig az MX5-ből létezik kemény tetővel szerelt kabrió is). Ha valaki mégis megteszi akkor sem kell csalódnia, ugyanis a kis Mazda legendásan megbízható konstrukció. Fogyasztása normális vezetési stílus mellett nyolc liter közelében tartható, ugyanakkor ha megvadul a sofőr, a 17 colos gumik gyorsan fogynak az autó alól. A sajtó számára beüzemelt tesztautón alig több mint tizenötezer kilométer után szükséges lett volna az abroncsok cseréje...

Ezekkel együtt az MX5 tulajdonosok egybefüggő véleménye szerint az autót megszerezni, használni olyan, mint egy szerelem, csak épp nem akar elmúlni. Megértem őket, még akkor is, ha kicsi a csomagtartó, ha egy testesebb, magasabb sofőrnek szűkösnek tűnik a belső tér és alapvetően az anyagok kiválasztásánál is lehetett volna jobban válogatni. Mindezek engem sem érdekelnének ha – a nem létező garázsomban – állna egy MX5-ös. Az viszont biztos, hogy mosolyogva ülnék bele minden nap...