NPORT

Az új sertéságazati stratégia célja az állomány megduplázása, amellyel egy-két éven belül nyolcszázezer-egymillió közötti plusz sertéssel számolnak. A siker érdekében egy kiadványt is készítettek „A vidéki udvarok sertéstartásának újraélesztése és fejlesztése” címmel, amelyet az érdeklődők az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon vehettek először kézbe.

A program gyakorlati megvalósítása nemcsak a sertésszám emelkedését vonná maga után, de nőne a vidéki udvarok rendezettsége, kihasználtsága is, a takarmányszükséglet egy részét ugyanis a portákon meg lehetne termelni, s az egészséges életmód terjesztésére is jó alkalmat kínálna a sertésekkel való foglalatosság.

A kormányzati elképzelés a házi sertéstartás fellendítését szolgálná, de mégis sokan bírálják. Vannak, akik a kistermelői jogszabályokra, míg mások állatorvosi lobbi tevékenységre hivatkoznak. Abban sokan egyetértenek, hogy a kocatartás sokkal összetettebb feladat, de sertést tartani – annak, aki saját kertjében tudná a takarmány egy részét termeszteni – sok vidéki portán megoldható lenne. Lapunk jó pár – az ágazatban szerepet vállaló – szakembert keresett fel a témában.

Dr. Solti Miklós, a Nógrád Megyei Kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatója kérdéseinkre választ adva elmondta: – Tény, hogy a hazai sertésállomány ma már egészségtelenül kicsi, ezért helyes az a kormányzati szándék, hogy növeljék a sertéslétszámot. Az OMÉK SERTÉS címmel rendezett, az ágazat helyzetével foglalkozó fórumon elhangzott, formában azonban biztosan nem fog megvalósulni. A falvakban régen minden portának volt sertésólja. Mindenki nevelt, majd hizlalt sertést, s vágott télire, készített belőle zsírt, szalonnát, sonkát és kolbászt. De kocát akkor sem mindenki tartott. A kocatartás, a malacok felnevelése rendkívül összetett, nagy szakértelmet, szakképzett tenyésztőket, állatorvosokat igénylő feladat, ezért voltak gazdák, akik erre szakosodtak. A sertéshízlaláshoz nem kell ilyen szintű szakértelem, azonban a falusi sertésólak mára nem csak kiürültek, hanem el is tűntek. Egy generáció már hiányzik, akik ezzel foglalkoztak.

A hízlalás „alapanyaga” biológiai lény, amihez speciális ismeretek szükségesek. A takarmány- szükséglet megtermelése sem kis feladat. Az uniós szabályok tiltják, hogy háztartási ételmaradékkal etessék a sertéseket. Kizárólag az erre a célra készült takarmányt szabad felhasználni. Nógrád megye vonatkozásában azonban van még egy probléma. A vaddisznókban előforduló klasszikus sertéspestis miatt 2007 óta fertőzött területté lett nyilvánítva a megye, amely a mai napig is fennáll. Emiatt bizonyos korlátozások vannak érvényben. A kis létszámú állományból (udvarból) származó sertést – az állattartó kérelmére a megyei állategészségügyi igazgatóság eseti engedélyével – kizárólag vágóhídra, közvetlen levágás céljából lehet kiszállítani, a szállítást megelőző 24 órán belül elvégzett kedvező eredményű klinikai vizsgálat után – tudatta dr. Solti Miklós, hozzátéve: – Kocatartó udvarból sertéseket kiszállítani továbbtartás céljából a megye területén belül ellenőrzött piacra vagy másik kis létszámú állományba kedvező eredményű klinikai vizsgálat után lehetséges. A falvak külterületén létesítendő, legalább több száz sertés egyidejű tartására alkalmas telepek támogatásában lehetne fantázia Raskó György agrárközgazdász szerint. Én is inkább ebben látom a jövő lehetőségét. A termelői szervezetek, csoportok, azaz az összefogás szintén sokat segíthet az ágazat helyzetének javításában.

Hírportálunk megkeresésére Menczel Lászlóné, a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács titkára nyilatkozatában kifejtette: – Jelen pillanatban hárommillió darab alá csökkent a sertésállomány, így az ország nagyon komoly importra szorul. A szaktárca által meghirdetett kormánytámogatást élvező sertésprogramot ennek ellenére sokan kritizálják, pedig ez nem a megvalósítás útja, hanem egy lehetséges eszköze annak, hogy a kihalt udvarokban újra tartsanak állatot, ahogy régen is tették. A szakmai tájékoztató füzet, amelyet elkészítettünk, lényegében segítségnyújtás azoknak, akik szeretnének sertést tartani, de nem értenek hozzá. Azt tartalmazza, hogy mit, mikor egyen a disznó, mekkora hely kell neki, hogy nézzen ki az ól, mit érdemes termelni a gazok helyett a kertben. Ez egy lehetőség arra, hogy ne csak a segélyből éljenek a családok, hanem az élelmiszer egy részét megtermeljék maguknak. Úgy, ahogy régen is tették. Az uniós csatlakozást követően két- millióval csökkent a sertésállomány, amely lényegében a háztáji gazdaságokban következett be. Hogy otthon valaki milyen állatot tart, az nem az uniós előírás része. Tisztában vagyunk vele, hogy nem tudjuk megváltani a világot, de látjuk, hogy növekszik a munkanélküliség, elnéptelenedik a vidék, a városokban már nem lehet állást találni, dúl a munkanélküliség és lassan nem csak a középkorúak, hanem a fiatalok is visszakényszerülnek vidékre, ez azonban nem szégyen.

Portálunk kérdésére, hogy a klasszikus sertéspestis mennyiben befolyásolja az állattartási szándékot, Menczel Lászlóné válaszában kifejtette: – Nógrád és Pest megyében voltak sertéspestisre utaló jelek, amelyeket legjobb tudomásom szerint megszüntettek csak még a hivatalos okiratot nem adták ki. Ez azonban abszolút nem befolyásolja a háztáji állattartást – tudatta, majd leszögezte: – Ez a stratégia egyik eszköze lehet, amellyel javíthatják a hazai sertésállományt. Nyilván nem ettől várja a szakmai vezetés, hogy megduplázódjon a hazai állomány. Nem mi hirdettük meg a programot és nem mi tudjuk megvalósítani. Mi egy érdekvédelmi szervezet sajátos eszközeivel próbáljuk segíteni. Aki szeretne otthon sertést tartani, de nem ért hozzá, annak szól ez a leírás. Érdeklődés van rá, sokan kérik, hogy a füzeteket tegyük közzé. Amint beindul a malacok vásárlása ténylegesen akkor lehet értékelni a programot.