NPORT

Sok az olyan család, ahol esténként gyertyával világítanak, mert tartozások miatt az áramot kikapcsolták. A közüzemi díjtartozás sajnos, ma is sokakat vezet az elszegényedés utcájába.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Pár évtizede még többszörösen hátrányos helyzetűnek nevezték azokat az embereket, családokat, akik, illetve amelyek csak rendszeres anyagi, természetbeni segítséggel tudtak megélni. Magukat, családtagjaikat élelemmel, ruhával ellátni, elérni azt, hogy a hidegben fűtött lakásuk legyen. Ma létminimum alatt élők tömegéről, még inkább szegénységről, azaz szükséghelyzetekben lévőkről beszélünk. Korántsem elsősorban a sokat emlegetett devizahitelesekről, s nem csupán a lakásrészleteket fizetni képtelen érintettekről van szó.

Tény ugyanakkor, hogy a Vöröskereszt megyei szervezete az elszegényedésnek szinte minden évben új és új arcait, útjait ismeri meg. A tisztségviselők és önkéntesek az elmúlt évben a létbizonytalansággal küszködők táborában már – önhibáján kívül rászorulttá vált – pedagógussal, óvónővel is találkoztak. Juhászné Kincses Helén, a humanitárius szervezet megyei igazgatója egyebek mellett arról tájékoztatott, hogy a múlt év végén mintegy százan levélben fordultak hozzájuk nehéz anyagi helyzetük miatt, jóval többen, mint 2010 hasonló időszakában.

A „segélykérő sorok” alapján kiderült, hogy a kétségbeesett, kilátástalannak tűnő helyzetben lévők zöme jövedelempótló támogatásból él vagy kisnyugdíjas, s a legnagyobb gondjuk az, hogy a rezsit nem tudják fizetni. A levelek jól jelzik: sajnos, nagyon nagy probléma a folyamatos fűtés biztosítása, a tűzifa megvásárlása. Itt kell megjegyezni: az idősebbek inkább kifizetik a számlákat, az élelmezésüket szigorúan a második helyre sorolják. Vagyis inkább kevesebbet esznek, mint hogy tartozzanak egy szolgáltató felé. Szintén az öregebbekre jellemző, hogy egy helyiségbe húzódnak, s csak azt fűtik, mert nem akarnak eladósodni. Nagy számban remélnek segítséget olyanok is, akik dolgoznak, mert minimálbérből élnek, tengődnek, és nehezen tudják iskolába járatni gyermekeiket.

A vöröskeresztesek számára is meglepő: a rászorulók között egyre több a fogyatékkal élő gyermekes család is. Számukra – azon túl, hogy az életkörülményeik hagynak kívánnivalót maguk után – a gyógyszerek beszerzése, a gyógyítással kapcsolatos kiadások jelentenek komoly, állandó terhet.
Juhászné Kincses Helén jelezte továbbá: a megye különböző részein nagyon sok az olyan család, ahol esténként gyertyával világítanak, a hűtőgép, mosógép nem működik, mert a villanyt kikapcsolták a kifizetetlen áramszámlák miatt. A közüzemi díjtartozás, a hátralék halmozása továbbra is igen gyakori oka az elszegényedésnek, hiszen a kölcsönkérés az újabb kölcsönök útvesztőjébe taszít többeket...

Egy-egy településről a cigány kisebbségi önkormányzatok vezetői is megkeresték, -keresik a szervezetet, hogy az általuk ismert bajbajutottak valamiféle segélyhez jussanak. A segítségkérés újszerű jellemzői közé kell sorolni az élelmiszercsomagok iránti fokozott igényt, másrészt azt is, hogy az elszegényedettek mind gyakrabban folyamodnak tisztálkodási eszközökért. Hogy a bajbajutottak jellemzően mely rétegekhez tartoznak, azt a következők sejtetik: az említett, csaknem száz családból egy sem hivatkozik a magas banki kamatokra, vagy a lakástörlesztési gondjaira...

A Vöröskereszt mindenkinek igyekszik adni, juttatni elsősorban élelmiszereket, másodsorban ruhát. Sokszor úgy, hogy behívják a szükséghelyzetben lévőket vagy az önkéntesek otthonukban keresik fel őket. Az sem ritka, hogy olyan otthonokba kopogtatnak be adománnyal, ahol a lakók rejteni próbálják szorongatott anyagi körülményeiket, s a jó szándékú ismerősök hívják fel rájuk a segítők figyelmét.

Az életszükségletek minimális teljesítésének növekvő akadályozottságára utal az a tény is: növekszik a népkonyhai étkezés iránti igény. A salgótarjáni egészségügyi szociális központ keretein belül működtetett kisintézményben tavaly átlagosan napi hetvenhárom adag étel fogyott el, 2010-ben hatvanhárom, 2009-ben ötvenkettő volt ez a szám.