NPORT

Tóth János polgármester elmondása szerint a tóparti büfé alkalmazottja kinézett a vendéglátóegység elé, ugyanis úgy táncoltak a székek, asztalok mint még soha. Ettől is nagyobb volt a megdöbbenése, amikor a Békástó felett meglátta, amint megemelkedik a víz szintje, és a körülbelül 50 centis víztorony megkezdi útját a part felé.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Valószínű, hogy senki nem hitt a szemének, amikor meglátta a tölcsért, vagyis a tornádót, amihez hasonlót eddig még csak tévében mutattak. A tóparton horgászókra talán az égiek vigyáztak, ugyanis egy fa kis híján rájuk dőlt, de valami mégis elállta útját. A Kállai utca lakói közül Bayerék is megrémültek, amikor lecsapott a vihar.

– Elmúltam 60 éves, de én ilyet még nem láttam – mesélte Bayerné Éva.
– Éppen a vízelvezető árkot mélyítettük, mert láttuk, hogy nagy mennyiségű eső jön, s féltünk, hogy nem bírja elvezetni az árok. Berohantunk a házba, a padló rengett, kinéztünk az ablakon, a hatalmas fenyőfákat úgy csavargatta a szél, mint egy fűszálat. Mégis akkor ijedtünk meg a legjobban, amikor a szomszéd ház tetőszerkezetéről elkezdte ledobálni a cserepeket a szél – mondta Bayer Istvánné, aki mindezek ellenére megtapasztalta a jó oldat is.

– Mi Vácról költöztünk ide. A szomszédaink közül többen nem itt laknak, csak alkalmanként jönnek le. Értesítettük őket a vihar után, s ők azonnal intézkedtek. Érezhető volt az emberek segítőkészsége, az összefogás. Sajnos, úgy látszik, hogy a továbbiakban már ilyen viharra is készülnünk kell – zárta szavait Bayerné.

Tóth János polgármester autóba szállt, amikor jöttek a sötét fellegek.
– Én keveset tapasztaltam az esetből. Amikor elkezdett esni az eső, szóltam a kollégáimnak, hogy induljunk el és nézzünk szét a faluban. Nem gondoltam volna, hogy a tó környékén ekkora gond lesz. Értesítettem a helyi tűzoltókat is, de ők már jelezték, hogy úton vannak, mert a Nádas utcában az egyik garázs tetejét lebontotta a szél. Amikor a Tópart útra értünk, láttuk, hogy sok fát kitépett a szél, a villany-, valamint telefonvezetékek megrongálódtak és sok tetőben is kár keletkezett. Jelenleg is a károk elhárítása, felmérése tart.
– Problémát jelenthet az is, hogy sokan nem helyi lakosok, csak hétvégi házuk van Diósjenőn?
– Igen, ez még a kárfelmérés szempontjából is gondot jelent, ugyanis nem tudunk minden ingatlanba bejutni és megnézni, hogy okozott-e bajt a vihar – ecsetelte a polgármester, majd hozzátette: a község központjában paradicsom nagyságú jegek estek, de hamar elvonultak a felhők, és a jégeső is abba maradt.

A Horgász utcában a vezetékek néhol másfél-két méter magasságban lógnak. Szinte minden ház előtt nagyobb mennyiségű lomb, esetenként farakás van. Így van ez egyebek mellett a Nádas utcában is, ahol Pölös Illés megosztotta velünk: pár házzal mellettük egy autóban is kár keletkezett, amikor ráesett a letört fa.

– Több fa letört az udvarunkban is, de a házban nem keletkezett kár. Nem úgy, mint mellettünk, ahol a szomszéd garázsának tetejét felkapta a szél, és a ház tetejét is megbontotta több helyen. Hosszú órákig nem volt áram, de szerencsére az elektromos berendezésekben nem esett kár. Előrelátóak voltunk, és mindent áramtalanítottunk, amikor jött a sötétség.
– Féltek? Bevallom: féltünk. Soha nem láttunk még ehhez foghatót. Azt hittük, hogy még a házat is elviszi a fejünk felől a hatalmas szél – vázolta Pölös Illés a vihar délutánját.

Innen nem messze, Ipolyvecén szintén pusztított a vihar. Kuborczik József vállalkozó még talán most is annak a több tucat háznak a vezetékeit cseréli, javítja, amiket megrongált a vihar. Hétfőn hazafelé tartott, de Ipolyvecén azt hitte, hogy soha nem fog haza érni...

– Egy utolsó telefonbekapcsolás lett volna még hátra, amikor a dió nagyságú jegek elkezdtek hullani. Az embereimmel beültünk az autóba, és azt hittük, hogy a jég betöri majd az ablakokat is. Nem láttam még ekkora jeget az égből esni. Később egy fa alatt kerestünk volna menedéket, de gyorsan tovább álltunk, mert a mellette lévő fát kidöntötte a szél – mesélte Kuborczik József, aki még szintén nem élt át ilyen erejű vihart. Diósjenőn most már csend van.

Csak egy motorfűrész vagy egyéb szerszám zaja töri meg néha a csendet. A helyiek közül többen kameráznak, fényképeznek. Az utcákban csak a gallyak, lombok, lógó vezetékek, kábelszerelők és az egymást váltó TV-stábok jelzik: valami rendkívüli történt. Hogy „tölcsér járt a tavon, és járt a ház padlója…”