NPORT

A Sztrémi Zsuzsa vezette Hollókőért Közalapítvány ezúttal is remekül választott a középkori környezetben szervezett, az egész estét betöltő produkcióval.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A szabadtéri színpadon Oscar Hammerstein szerző „A Muzsika hangja” című világhírű musicaljét mutatták be, amely valódi családi színház, ahol felnőtt, gyermek együtt izgulhatott a valós történet optimista befejezéséért, együtt lelhette örömét a zene, a játék, a művészet szépségében és erejében. Az előadás hírnevét, értékét mindenekelőtt a slágerré vált dalok és szerethető hősei, valamint a máig megdöbbentően erős társadalmi-történelmi mondanivalója adja.

A Hollókői Várszínházban előadása valós alapokon nyugszik. Ahogyan a musicalt ismertető színházi beharangozóból is tudható, a történet az 1930-as évek második felében, pontosabban Ausztria német megszállása idején játszódik egy hétgyerekes, anya nélkül maradt családban.

Az apa magas rangú katonatiszt, a polgári értékek és a becsület megtestesítője, ám a gyermekek rázúdult nevelésével sehogyan sem tud megbirkózni. A nevelőnők is naponta váltják egymást, mígnem felbukkan a környékbeli apácazárdából egy bohókás, a muzsika, a természet- és emberszeretet bűvöletében élő fiatal lány. Míg a játékos, a gyerekek különböző személyiségére és életkorára is különösen figyelmes lány megtölti igazi családi hangulattal, humorral, játékkal a kastélyt, a magánélet fordulata, a német megszállás és a fasiszta hatalomátvétel választásra kényszeríti az apát. Választani kell egy jóindulatú, de a gyerekekhez utat nem találó bárónő és az ifjú nevelőnő között, és választania kell, hogy szerepet vállal-e az új hatalomban vagy elmenekül?

Az igazi érzelem, az emberi tartás és humanista meggyőződés a nehezebb útra kényszeríti. Ám a muzsika hangja, a humor, a játékos ötletesség ezúttal is megoldást kínál: miközben a salzburgi játékokon fellépő családi produkciót adja elő az apa, a lány és a hét gyermek, a befejező dal dramaturgiája (az aludni térő gyerekek fokozatos búcsúzása, majd eltűnése) lehetőséget kínál a szökésre.

A darab csúcspontja a fesztivál fellépésen az apa által megszólaltatott, a humánus világ és a hazaszeretet nevében fogant allegorikus dal, amelyet a közönség vele együtt énekel a horogkeresztes legények sorfalában, a birodalmi színpadkép környezetében. A darab a legtermészetesebb szinten éri el célját, úgy orientál a társadalmi és emberi értékek felé, hogy szórakoztat, könnyed befogadást nyújt. A sokféle helyszínt ötletes, mobil díszletekkel sikerül megoldani, ahol az apácazárda, a kastély, annak kertje, a fesztiválszínpad pillanatok alatt váltja egymást.

Az amerikai zenés drámát filmen is feldolgozták, amelyet 1964-ben Robert Wise rendezett a 20th Century Fox filmstúdióban. A celluloid szalagra rögzített alkotást Hollywood egyik klasszikus musicaljeként tartják számon és jelentős előrelépést hozott Julie Andrews színésznő számára. A film rendezője 1966-ban Oscar-díjban részesült.