NPORT

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Mi vezetett a szénbányászat drasztikus leépítéséhez?
– A korábbi hibás gazdaságpolitika, amely kizárólag hosszú távon az olcsó szénhidrogént tartotta elsődlegesnek a hazai szénbányászat kárára, valamint a Paksi Atomerőmű üzembe helyezése is hozzájárult a hazai szénigények csökkenéséhez mind lakossági, mind erőműi oldalról. Jó példa erre, hogy az 1990-es évek végén szerepelt a Magyar Villamos Művek Rt. erőművi pályázatán egy salgótarjáni szénalapú 80–140 MW–os villamos-teljesítményű blokk létesítési terve, de a dollár akkori igen alacsony ára miatt nem valósult meg. Most már tudomásul kellene venni, hogy nyersanyagok és energia nélkül a gazdaság nem működőképes, viszont az olcsó nyersanyag ideje lejárt többek között azért, mert a globális kereslet következtében sok feldolgozott termék ára csúcsmagasságot ért el, az európai ipar mind nehezebben juthat a termeléshez nélkülözhetetlen nyersanyagokhoz.
Emellett az ásványi nyersanyagok értéke emelkedni fog, hiszen jelenleg a világon az emberek évente átlagban 3,6 tonna ásványi nyersanyagot használnak fel, amely a gyorsan növekvő fejlődő országok miatt fokozódni fog. A világ átlagot egynek véve, a szám az USA-ban 23, az Európai Unióban 15, a fejlődő országokban ez a szám 0,1 és 0,01 között van. Ez azt jelenti, ha Kína és India nyersanyag felhasználása csak a világátlagra nőne, akkor a világ bányászatának 50 éves fejlődésére lenne szüksége. De figyelembe kell venni azt is, hogy az emberiség harmada nem rendelkezik energiaforrással.
– Miben változott hazánk energiamérlege?
– A szénbányászat drasztikus csökkenésének „eredménye”, hogy hazánk energetikai importfüggősége már 80 százalék körüli – ez az arány az Európai Unió más országaiban is elérte már a 60 százalékot –, amelyben domináns a földgáz. A fő gond ezen a területen, hogy a földgáz ára rohamosan nő, miközben hihetetlenül magas Magyarország importfüggősége. Ez számtalan veszélyt rejt magában (például: több ezer kilométeres vezeték). Ma hazánkban a települések több, mint 90 százaléka földgázzal ellátott, a gázfogyasztók száma 3,5 millió fő, 10 millió gázkészülék és 2,5 millió gáz üzemű kémény van. Nem kivétel Nógrád megye sem, a háztartási gázfogyasztók száma már 2000-ben is meghaladta a 43 ezer főt, ez a szám öt évvel később már 53 ezer fölé kúszott.
– Néhány gondolat a megye szénbányászatáról?
– Nógrád megyében 1848-ban nyitották meg az első szénbányát, 1945-ben közel 30 lejtaknában, aknában és táróban folyt a termelés. Egy évvel később kezdődött a bányák államosítása, 1972-ben kilenc olyan aknát kellett bezárni ahol több millió tonna kitermelhető szénvagyon volt. A felszámolás 1990-ben kezdődött, három évvel később teljesen megszűnt a széntermelés.
– Milyen állapotban vannak a korábban - 20 évvel ezelőtt - bezárt bányák?
– A bányabezárásokat a bánya-, és környezetvédelmi törvények alapján kiadott bezárási üzemi terv és környezetvédelmi engedély alapján kell végezni. A bányatelek törlését megelőzően a bányakapitányságok előírják a földalatti térségek külszíni hatásának következtében lévő felszíni mozgás mérését. Amíg mozgás van addig a bezárási engedélyt nem adják ki. A bányatelkek egy része még érvényben van, tudomásom szerint bányavállalkozások – Nógrádszén Kft., Ormosszén Kft. és Abaújkőszénbánya Kft. – kezelésében. Van ahol a bányatelkeket törölték, ezek az úgynevezett szabad területek, amelyeket a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal tartja nyilván. A szabad területeken fúrási, kutatási tevékenység van folyamatban.
– Van-e reális esélye egy közeljövőben nyitandó mélyművelésű bányának a megyében?
– Mind a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete, mind több szakmai szervezet szinte minden alkalommal hangot ad annak, hogy szükséges lenne kidolgozni az ország energiastratégiáját és az energiapolitikáját, amely épülhetne hazánk energetikai- (és a szén vegyipari célra is felhasználható) ásványvagyonára is, amit az alábbi adatok is bizonyíthatnak. A számokból is látható, számtalan kitermelhető fekete- és barnakőszén, valamint lignit vagyon van. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal egy korábbi adata szerint hazánk barnakőszén kitermelhető vagyonának közel 10 százaléka a nógrádi medencében van. Sajnos napjainkban is számtalan negatív tényező hat egyes bányák – ez nemcsak a szénbányászatra jellemző – megnyitására. Kiváló példa erre a 49,9 MW-os, mintegy 40 milliárd forintos beruházás alapján tervezett mátraterenyei szénerőmű (minimum 20 százalék megújuló mellett), amelynek tervezett megépítését számos civil és önkormányzati szervezet támadta meg, környezetvédelmi és egyéb okokra hivatkozva. De számtalan más tényező is akadályozza a bányanyitásokat. Bízom abban, hogy a „gáncsoskodók” vereséget fognak szenvedni és az igazság fog győzni, ami egyben nemzetgazdasági érdek is. Véleményem szerint a közeljövőben nem várható mélyművelésű barnakőszén bánya megnyitása a nógrádi medencében (most csak Pécsett van kezdeti kísérleti lépés), hiszen a kapcsolódó infrastruktúrát is lebontották, amelynek helyreállítása nagy beruházásokat igényelne. Természetesen lehetne egy projekt kidolgozása, egy komplett hatástanulmány, ami üzleti terv alapján bemutathatná a nem közeljövő koncepcióját figyelembe véve az új technológiákat is. Emellett a kitermelt energetikai szénnek felvevőpiac kell. Komoly jövője lehet azonban a kis mélységben elhelyezkedő külszíni bányászatnak. A lakossági széntermelésnek akkor lesz különös jelentősége – és ez hamar el fog jönni, ha már nem jött el –, ha a már most is igen drága és a jövőben egyre dráguló földgázt a lakosság jelentős része már nem tudja megfizetni és kénytelen lesz visszatérni a széntüzelésre. Ez azzal az előnnyel is járna, hogy – ahogyan korábban – az éghető háztartási hulladék is elégne ezáltal.
– A bányászat leépülése miatt változott-e a bányászképzés?
– A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán (korábbi neve: Bányamérnöki Kar) több szakon van felsőfokú bányászképzés. Ez év szeptemberében indul Várpalotán a Faller Jenő Szakképző Iskolában országos képzési szakma engedéllyel „középfokú” (víz-kútfúró mestervizsga, szakmunkásképzés) oktatás, egyes társaságoknál pedig továbbképzések történnek.
– Mi a véleménye arról, hogy a bányászatról szinte csak negatív vélemények olvashatók?
– Köszönöm, hogy ezt a kérdést feltette. Sajnos a média sok valóságos adatot, információt nem tartalmaz, hiszen hazánkban 80-120 millió tonna ásványi nyersanyagot termel ki – sajnos 20 százalék alatt az energetikai ásványi nyersanyagok –, közel 700 bányavállalkozó. A kitermelt ásványi nyersanyag után minden évben 100 milliárd forintnál nagyobb összeget utalnak át „bányajáradék” címén az állami költségvetésbe.
És engedjen meg egy utolsó mondatot amit Verebélyi László (1883 – 1959) Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja által 1922–ben írt „Gondolat” című írásában olvastam: „Minthogy valamely ország gazdasági életének alapjául a belföldön rendelkezésre álló természetes energiaforrások szolgálnak, az új hitvallás diadalra jutásának legelső, sőt mondhatók döntő eszköze az országok energiagazdálkodásának megszervezése és helyes irányítása, tehát egyrészt a különböző energiakészletek céltudatos feltárása és nagyszabású egységes terv szerint való összefoglalása, másrészt az ésszerű, takarékos gazdálkodás elveinek a gyakorlati élet minden terén való minél gyökeresebb érvényesülése.”
Ennek kellene érvényesülnie most is – bízom abban, hogy érvényesülni fog – a Kormány új gazdaságpolitikájában. G. E.