NPORT

Soron következő cikkünkben azt mutatjuk be, hogyan változik meg két ember élete egy rossz döntés következményeképp.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Azt sejtettem, hogy nem tört el a lábam, mert tudtam mozgatni, de rettenetes fájdalmaim voltak. Miután kórházba vittek, három napig feküdtem bent, de arra végképp nem gondoltam, hogy a munkahelyemről is kirúgnak emiatt – mondta el portálunknak a szerencsétlenül járt férfi.

2011. november 15-én Salgótarjánban 16 óra előtt pár perccel a Budapesti úton egy gyalogos lépett az üveggyár előtti járdaszigetre. A belső sávban közlekedő kisteherautó női sofőrje intett a férfinek, hogy mehet, ő pedig elindult a gyalogosátkelőn, amikor is a külső sávból érkező gépkocsi elütötte. A férfi előbb a motorháztetőre, majd a villanyoszlopnak esett.

– Furcsa ezt mondani, de már mielőtt leléptem, éreztem, hogy baj lesz. Egy kis hölgy vezette a teherautót, a járdaszigethez közelebb eső, belső sávban. Először nem bíztam benne, intettem neki, hogy menjen, de megállt. Ő is intett, hogy mehetek, így leléptem az útra. Telefonálás közben láttam meg a szemem sarkából a villanást, abban a pillanatban tudtam, hogy baj lesz és már ugrottam – valószínűleg ez volt a szerencséje a férfinek, hiszen, ha nem ugrik, nagy eséllyel eltört volna a lába – azt már nem láttam, hogy a villanyoszlopnak is nekiesek, csak amikor lefordultam róla. Nem kaptam levegőt és rettenetes fájdalmat éreztem. Amikor az első rendőrt megláttam, megnyugodtam és volt ott egy férfi is, valamelyik autóban ülhetett, akit hívtam, hogy jöjjön, mert éreztem, hogy valamit fognom kell. A lábamat nem foghattam, mert nagyon fájt, de amikor a kezét megszorítottam, egy kicsit jobb volt, mintha erőt adott volna. Utólag elgondolkodtam, talán, ha akkor nem telefonálok, előbb észreveszem.

A férfi zúzódásokat és térdsérülést szenvedett, de lelkileg erős, nincs benne harag. Azt viszont nem tudja, hogyan tovább, mert külföldön dolgozik már sokadik éve és mivel nem tudott időben visszautazni, felmondtak neki. Nem haragszom arra, aki elütött, ez egy baleset, fel tudom dolgozni – a férfi szabad idejében motorozik, így sosem gondolta volna, hogy majd egyszer gyalogosként szenvedi el ezeket a sérüléseket. Az ilyen történéseknek azonban két sérültje van. A sebek idővel begyógyulnak és minden változás egy új élethelyzetet hoz magával, de a lelki sebeknek sokkal több idő kell. Ahogy annak a hatvanéves asszonynak is, aki minden erejével azon van, hogy elfogadja, ezen már nem tud változtatni. Hogy milyen ezt a másik oldalról megélni?

– A baleset utáni pillanattól iszonyatosan ideges voltam. Sajnáltam nagyon azt az embert, reménykedtem, hogy nem súlyos a sérülése. Féltem a következményektől is. Egy órát biztosan ott voltam, majd miután hazamentem, rengeteget gondolkodtam azon, hogy mit hibáztam. Azt az embert nem is láttam, egyszer csak ott termett és megvolt a baj. Teljesen egyedül vagyok, nincs akivel megbeszéljem ezeket a dolgokat, így nagyon nehéz. Próbálom túltenni magam rajta, sajnos ezen változtatni már nem tudok. El kell fogadnom, hogy ezt én csináltam. Akinek még nem volt ilyen dolga ne is legyen, mert ezt szavakkal elmondani nem lehet, feldolgozni nagyon nehéz...

Hallgatva a történetüket, próbáltam összeilleszteni a kirakóst. Két ember, akiknek élete egy pillanatra összekapcsolódott és gyökeresen megváltoztatott mindent, mind a ketten megsérültek. A férfi lelkileg erős, de fizikai fájdalommal ébred minden reggel és az aggodalommal: Hogyan lesz tovább? Viszont a történtek ellenére nem neheztel az asszonyra, aki viszont azért küzd, hogy ne roppanjon bele. Hogy miért történt mégis mindez? Megtanít arra, hogy a szabályok sokszor értünk vannak, nem pedig ellenünk, mert bizony a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt előzni már tilos, álló jármű mellett pedig kötelező a megállás. A színfalak mögött azonban azt üzeni, mindnyájan egyek vagyunk. Ha kárt okozunk, az nem csak annak fáj, aki elszenvedi, nekünk is. Ha pedig figyelünk egymásra, a jelekre és betartjuk a megállapodást, mindezt szeretettel és tudatosan tesszük, a történések felül írják azt is, amely a nagykönyvben már meg van írva – ahogyan a férfi is megérezte, hogy baj lesz, mielőtt lelépett volna az úttestre.

Az erő, amely láthatatlan szálakon összekapcsol minden embert, a sok feltett kérdés és a válaszok keresése a miértre, tanulva a hibákból, hittel, másképp szemlélve a történéseket – hozhat még csodát mindnyájunk életébe.