NPORT

Voltak, akik az utcára rohantak, hogy távolabbra álljanak az itt parkoló autójukkal, s többen riadalmukban töltötték ébren az éjszaka nagy részét, miután azt látták, hogy nehezen bírnak a lángokkal a tűzoltók. Ahogyan egy férfi fogalmazott: egyre csak fecskendőzték befelé a lángözönre a sok vizet, ennek ellenére tűzfolyam jött kifelé...

A cikk a hirdetés után folytatódik

Láthatták azt is a körútiak, hogy segítség érkezik más városokból, ugyanis a könnyű szerkezetes épület egyre nagyobb terjedelemben égett, amihez hozzájárulhatott a csokifigurák alapanyaga, és a lángokat szintén jól tápláló csomagolóanyag. A hírek gyorsan terjedtek, így amiatt nem kellett hosszan nyugtalankodniuk, hogy bárki is égési sérüléseket szenvedett volna, az üzemben dolgozó három személy még időben, gyorsan elhagyta a területet.

A gyár teljesen használhatatlanná vált, csupán egy irodaépület maradt épen, a kiszállításra előkészített árukészlet is odalett – tájékoztatta portálunkat Noskó Zsolt, a Nógrád Megyei Katasztrófavédelem sajtóügyeletese.
Jelezte a következőket is: a pénteki tűzesethez pár perccel huszonkét óra után riasztották a tűzoltókat. A Fáy András körúti csokoládégyárból felcsapó lángokat az épületben dolgozók és a környező lakóházak lakói is észlelték, így a tűzoltóság értesítése is rövid időn belül megtörtént. A ötös skálán négyes riasztási fokozatúnak minősített tűzhöz tizenegy gépjárművel kiérkező mintegy hetven tűzoltót a már teljes terjedelmében égő fa-épületegyüttes fogadta. Vízágyúkkal és magasból mentő járműre szerelt légi-sugárral oltották a lángokat.

A közel 1200 négyzetméter alapterületű létesítmény szinte teljesen leégett, de a környező lakótömböket nem veszélyeztette. A lángokat csak szombat reggelre sikerült teljesen eloltani. Az oltást – amelyben ózdi, balassagyarmati és hatvani egységek is részt vettek – Garami István, a Salgótarjáni Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság parancsnoka vezette. Az okokat vizsgálják, a becsült kárérték több tízmillió forint.

Szombaton reggel a körútra vezető út első szakaszain a levegőben terjengő, csípős „égésszag” jelezte: közel a tűzvész helyszíne. Majd vizes, melegtől párolgó aszfalt mutatta az utat az üzemtelep elszenesedett, elfeketedett maradványaihoz. Nyomokban kivehető, színesnek látszó édességhalom, raklap darabok, tűz olvasztotta berendezések váltak láthatóvá a tönkrement falak mögött. A koromfekete belső térben mindenhol víz áll. Az ezüstfenyők, lombos fák bár megperzselődtek, de a vízhűtésnek köszönhetően nagyrészt épen maradtak. Körútiak érkeznek sorra, és szörnyülközve járnak körül.

Az eset sokak szerint azért is sajnálatos és szomorú, mert egy munkahely ment tönkre a munkanélküliséggel sújtott térségben.