NPORT

A neves cukrászmester, id. Duda Lajos és az 1900-ban a Fő út 188. szám alatt nyílt egykori Duda cukrászda emlékét hivatott őrizni az a fekete gránittábla, amelynek ünnepélyes avatóünnepségét szerdán, azaz Lajos napján tartották a Pécskő Áruház Rákóczi út felőli oldalán.

A rendezvény elején Gabora Attila mesterfelszolgáló, a Salgótarjáni Pincér Egylet elnöke üdvözölte a jelenlévőket, majd köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik támogatták kezdeményezését.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Székyné dr. Sztrémi Melinda, a város polgármestere a táblaavatás jelentőségét hangsúlyozta: – Jó néhányan vagyunk olyanok, akik nem ismerhettük a Duda cukrászdát, de szüleink, nagyszüleink elmondásából megtudtuk azt, hogy miért érdemes melléállni annak a kezdeményezésnek, amelyet Gabora Attila indított el. A Duda cukrászda nem egyszerűen egy gasztronómiai élvezeteket nyújtó hely volt, hanem az értelmiség szellemi találkozóhelye is, ahol egy kávé, egy szelet sütemény mellett meg lehetett beszélni a város ügyeit, a közösséget érintő kérdéseket – vélelmezte Székyné dr. Sztrémi Melinda, akinek gondolatait követően Prohászka Béla, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke szólt a jelenlévőkhöz.

Mint mondta, a szövetség életében ünnepnek számít az emléktábla felavatása, hiszen ezáltal egy fantasztikus ember, egy nagyszerű cukrászmester előtt hajtunk fejet.

– A mester cukrászdája mellett aktív szerepet vállalt a város életében, sok szervezetnek tagja volt, s jó ötletekkel hozakodott elő. Hozzáállása példaértékű a jövő nemzedéke számára, hiszen egy jó vendéglátósnak a finomságok mellett mindig kell valami pluszt is nyújtania – mondta Prohászka Béla, majd az ünnepség végén Jakó Lajos, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség cukrász alelnöke idézte fel id. Duda Lajos életútját.

A beszámolóból kiderült: Duda Lajos mester 1869-ben Losoncon látta meg a napvilágot. Stollman Ágostonnál tanulta ki a cukrászszakmát, 1885-ben pedig megkapta segédlevelét. Hat évig maradt mestere mellett, majd nyolc éven át Pesten, a szerb királyi udvar hivatalos szállítójánál dolgozott. Szófiában kinevezték a királyi udvar cukrászának, a bolgár cár pedig személyes barátságával is kitüntette. Később önállósította magát és Salgótarjánba jött, ahol finomságaival hírnevet szerzett. Cukrászdáját 1953-ban államosították, s ez olyannyira megviselte, hogy pár hét múlva, nyolcvanhárom évesen elhunyt.