NPORT

Dr. Förster Kálmán, az első polgármester 1969-ben járt utoljára Salgótarjánban, hogy emlékiratait átadja a város részére, az akkori tanácselnök azonban nem fogadta őt... Így az anyag a múzeumhoz került, és ott maradt a feledés homályában – egészen mostanáig.

A Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója, dr. Szirácsik Éva elmondta: a salgótarjáni múzeum élén 1966-ban egy kiváló történész állt dr. Beliczky János személyében, aki az általa vezetett intézmény küldetését jóval tágabban értelmezte a kijelöltnél, vagyis a munkásmozgalom történetének megörökítésénél. Két levelet is küldött a pécsi evangélikus szeretetotthon akkor 81 éves, feledésre ítélt lakójának, dr. Förster Kálmánnak. Ösztönzésére Salgótarján város első polgármestere – aki 1922 és 1943 között töltötte be e tisztséget – nagy terjedelmű, részletgazdag visszaemlékezés írásába kezdett. Munkája, amelyet 1968. júniusában fejezet be, a múzeum gyűjteményébe kerülve várta, hogy a szélesebb nyilvánosság megismerhesse.

– Dr. Förster Kálmán műve most, Salgótarján kilencven éves várossá nyilvánítására emlékezve – az önkormányzat támogatásával, a Nógrádi Történeti Múzeum gondozásában – kerülhet nyomtatásban is az érdeklődők kezébe – fogalmazott dr. Szirácsik Éva.
Mint mondta, az olvasmányos és közvetlen stílusban írt visszaemlékezésből megismerhetjük a szepességi Förster család történetét, dr. Förster Kálmán Szepesolasziban töltött boldog gyermekéveit és a Felvidék több városában zajló iskolai éveit. Láthatjuk őt Poprád város polgármestereként 1910 és 1918 között, és megtudhatjuk, hogy az első világháború befejezését követően nem tette le az elvárt hivatali esküt a cseh-szlovák kormányra, ezért távoznia kellett szülőföldjéről. A Förster család Budapestre költözött. Néhány hónap bizonytalanság után, 1919 végétől Újpest helyettesítő polgármestereként dolgozott – számos magánéleti probléma közepette – 1921-ig.

A már nagy közigazgatási tapasztalattal rendelkező dr. Förster Kálmán ekkor kapta szakmai feladatul Salgótarján várossá válásának előkészítését. A következő évtől kezdődően huszonkét és fél esztendőn keresztül volt itt polgármester. A salgótarjáni évek központi helyet töltenek be életében. Igyekezett bemutatni itteni munkás éveit, a sikereit, a kudarcait, az elismeréseket és a bírálatokat egyaránt. Az írása alapján megelevenednek a korabeli város kisebb nagyobb történései, neves vagy éppen mára elfeledett lakói.

A visszaemlékezésében – amelyet kiegészített nyomtatásban megjelent írásaival is – csak érintőlegesen szólt az őt ért 1943. évi támadásokról, de vallott a polgármesteri tisztségéről való lemondásáról, majd a második világháborút követően a neki megítélt nyugdíj elvételéről. Csak utalt arra, hogy műve írása közben nehéz anyagi körülmények között élt a pécsi szeretetotthonban salgótarjáni származású második feleségével. Önéletírását az 1944 után eltelt időszakról egy másik kötetben kívánta folytatni. Ez végül előrehaladott életkora, 1971-ben bekövetkezett halála miatt nem készült el, így a '44 utáni életéről igen keveset tudunk, és ami ismeretünk van, az is korrekcióra szorul.

– A visszaemlékezés közreadásával az a célunk, hogy e forráskiadvány a kutatások alapja és ösztönzője legyen. A kötetet azonban nem csak kutatóknak ajánlom, hanem azoknak is, akik kíváncsiak Salgótarján múltjára és első polgármestere életére, azoknak, akik példát keresnek arra, hogyan lehet a közösség számára hasznos és tevékeny életet élni, s miként lehet az elismerés idején vagy éppen a sorscsapások között méltósággal viselni az emberi létet – zárta szavait dr. Szirácsik Éva.