NPORT

Egyedné Baránek Ruzsenka, a Magyarországi Szlovákok Egyesületének elnöke – nagy számú érdeklődő előtt elmondott – megnyitó beszédében úgy fogalmazott, Magyarországon a szlovák nemzetiség olyan, mint egy gyengélkedő ember: nagyon-nagyon szeretne tevékenykedni, de nincs hozzá elég ereje. Kérdés, hogy mi segíthetne rajta?

A cikk a hirdetés után folytatódik

– A magyarországi szlovákok sohasem arról voltak híresek, hogy harcias nemzetiség lennének, mindig is nagyon lojálisak voltak a többséghez. Nem harcolni kell valaki ellen, csak nem szabad hagyni, hogy elvegyék tőlünk a nyelvet, a kultúrát, a történelmünket és mindazt, ami összeköt bennünket a szlovákságunkkal. Mert ha egyszer elveszítjük, rettenetes nehéz lesz még egyszer visszaszerezni – fejtette ki Egyedné Baranek Ruzsenka.
Mint mondta, különböző törvények készülnek – például a közoktatásra, az önkormányzatokra és a civil szervezetekre vonatkozóan –, amelyekben sok veszély rejlik. Nagyon „óvatosnak kell lenni, mert ha egyszer valamit elveszítünk, azt nehéz lesz visszaszerezni”.

– A mi erőnk, hogy együtt vagyunk – Nógrád megyében immár háromszáz éve –, s együtt tudunk erőt meríteni, támogatást szerezni és ez manapság óriási dolog – hangsúlyozta Egyedné Baranek Ruzsenka.

A Magyarországi Szlovákok Egyesületének elnöke kiemelte: őszintén beszélni kell a problémákról és a teendőkről. A legfontosabb megállapítani a diagnózist és csak utána lehet gyógyítani. Ám akármilyen jó gyógyszerek és orvosok vannak ugyanis, ha az, akiért ezek lennének feladja, akkor minden felesleges.
– Bízom benne, hogy nekünk, közösen sikerül – zárta szavait Egyedné Baránek Ruzsenka.

A regionális nemzetiségi nap keretében idén is átadták a 2004-ben, a néhai Hugyecz Andrásné emlékére, tiszteletére alapított „Nemzetiségünkért, hagyományápolásunkért” díjat, amelyet ezúttal hárman érdemeltek ki. Az elismerés(eke)t dr. Egyes Ferdinánd, a salgótarjáni szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke adta át.

A kitüntetésre idén méltónak bizonyultak közül Gulácsiné Fabulya Magdolna evangélikus lelkészként került Terénybe, ahol tizenöt évet szolgált, 1993-tól 2008-ig. A helyi óvodában és alsó tagozatos általános iskolában oktatta a szlovák nyelvet mindaddig, amíg el nem költözött családjával Budapestre. Az országos szlovák önkormányzat utazó lelkésze, a szlovákok lakta településeket szolgálja a mai napig; sokszor megfordul Nógrád megyében is.

– Mindenkinek köszönöm, de legfőképpen Istennek, akitől mindannyian kaptuk a szolgálatot, amit a magunk nemzetisége körében, a magunk helyén szeretettel, örömmel és alázattal végezhetünk – fogalmazott Gulácsiné Fabulya Magdolna.

Juraj Mátyás lényegében egész életét Nagykürtösön élte és éli le. Hosszú évek óta sikeresen vezet egy folklórcsoportot, amely az idén is bejutott a legjobbak közé Szlovákiában. Egész életét a néphagyományoknak szentelte. A nagykürtösi regionális közművelődési központ igazgatójaként dolgozik. Huszonnyolc éve, hogy először Vanyarcra látogatott, de azóta is segíti az ottani hagyományőrzőket. Évek óta rendezője és résztvevője is a Nógrád megyei nemzetiségi találkozónak Bánkon. Juraj Mátyás egy szlovák népdallal köszönte meg az elismerést, amelyet a közönség vastapssal jutalmazott.

Komjáthi Gáborné 1982-ben költözött férjével Vanyarcra. A mai napig a Veres Pálné általános iskola tanára – szlovák nyelvet tanít –, de bekapcsolódott a falu kulturális és hagyományőrző életébe is. Több mint ötven szlovák nyelvű tankönyvet lektorált. A Nógrád-Hevesi Szlovákok Egyesületének elnökhelyettese, annak megalakulása, 2002 óta. 2006-tól a vanyarci, 2010-től pedig a Nógrád megyei szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke.

– Vanyarcon éltem és tanultam meg, mi a feladatom azzal az örökséggel szemben, amelyet szlovák származású édesapám hagyott rám – mondta Komjáthi Gáborné.

A nyolcadik regionális szlovák nemzetiségi napot kulturális program zárta.