NPORT

A cikk a hirdetés után folytatódik

Tegyük mindjárt hozzá, hogy a Nógrád Megyei Hírlap a döntő előtti hetekben közölte a versenyzők fotóját és lehetett szavazni. Az első három legtöbb szavazatott kapott hölgy nevét folyamatosan közzétették az újságban. Az utolsó ilyen közlésnél Alexandra a második helyen állt. A kedves, csinos, mosolygós udvarhölggyel, a szécsényi gimnázium 12. osztályos tanulójával a versenyről, élete további célkitűzéseiről beszélgettünk.

– Kitől származott az ötlet, hogy részt vesz a versenyen?
– Olvastam az újságban a felhívást, közöltem a szüleimmel, hogy indulok, ők egyetértettek ezzel. Tudni kell, hogy egy évvel korábban részt vettem Görög Zita modelliskolájában, ahová nyolc hónapig jártam. Nem azért jelentkeztem, hogy ezt válasszam élethivatásul. Egyszerűen ki akartam próbálni magamat. A megjelenéstől az öltözködésen át a kapcsolatteremtésig nagyon sokat tanultunk, ami egyfajta önbizalmat, magabiztosságot adott.
– Közvetlenül a verseny előtt és alatta, mennyire izgult?
 – Az egészséges drukk bennem volt, de nem több. Egy ilyen versenyen nem szabad nagyon izgulni, görcsölni, mert akkor az ember nem tudja önmagát adni.
– Mivel lehet a zsűrire a legjobban hatni?
– Kedvességünkkel, azzal a kisugárzással, ami belülről jön. Amikor a döntőbe kerülő 12 lány kiválasztása volt, sokan kifestve, frizurakölteményekkel jelentek meg. Közülük többen nem kerültek be a döntőbe. Én megpróbáltam önmagamat adni.
– Nem bánkódik, hogy „csak” második lett?
– Mindenki győzni akart, azért jelentkezett. Én boldog voltam, hogy bekerültem a 12-es mezőnybe, így ott lehettem a döntőben. Azt mondtam, ott bármi lehetséges, nem vagyok elkeseredve, örülök a második helyezésemnek.
– Miből állt a verseny?
– Maratoni ötórás műsor volt. Nem könnyű öt órán át mosolyogni, fittnek maradni. A végére fizikailag nagyon elfáradtunk. Bemutatkoztunk utcai öltözetben, fürdőruhában, fehérneműben, majd estélyi ruhában. Részt vettünk egy interjún.
– Környezete hogyan fogadta az eredményt?
– Szüleim, rokonok, ismerősök örültek, boldogok voltak. Az iskolában a tanáraim, a tanulótársaim gratuláltak. Sok elismerő SMS-t kaptam.
– Mit jelent a második hely a további életében?
– A verseny jó volt, élveztem, adott egy pluszt az életemben, de nem mondok le eredeti tervemről, érettségi után főiskolára készülök, belsőépítész szeretnék lenni. Igaz, hogy kaptam egy fotózási ajánlatot, amivel élek is, de megmaradok az eredeti életcélom mellett. A modellkedést, fotózást a jövőben egy jó hobbinak tekintem.