NPORT

A 2005-ben felállított, negyvenhárom köbméter vasbetonba ágyazott, tizenkét méter magas feszület, a Palócok Vigyázó Keresztje előtt a Herencsényt ölelő Gyürki-hegyen idén is egymásra talált a palócság.

A faluközpontban, a szabadtéri színpadnál gyülekeztek a hívek, akiket elsőként Jusztin Józsefné polgármester köszöntött.
– Nógrád megye életének szerves része lett búcsúnk, amelyet a hatodik alkalommal rendezünk meg, s immár hagyománnyá vált a népviseletes zarándokok, gyalogbúcsúsok menete és a falubeli vendéglátás útközben – mondta a polgármester, aki az örök emberi értékek őrzéséről, a palóc ősök örökségéről, a hitről egyaránt szólt, s kiemelte a kereszt figyelmeztetését: tudnunk kell, honnan jöttünk és hova tartunk.

Vincze Nikolett a gyalogbúcsúsok nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Az idei búcsúra kilencvenkét gyalogbúcsús érkezett, az ilinyiek hajnali ötkor, a rimóciak fél hatkor, a varsányiak hatkor, a nógrádsipekiek hétkor indultak, s a szécsényiek is csatlakoztak a menethez. A legfiatalabb zarándok egy öt éves kisfiú volt, a legidősebb egy hetvennégy éves nógrádsipeki asszony. Iliny alpolgármestere a palóc föld szívének nevezte Herencsényt, s a nagykereszt szimbolikus üzenetéről szólva Jézus szavait idézte: „Szeressétek egymást, ahogy én szeretlek Titeket” .

Vagyóczky József plébános felszentelte és megáldotta a frissen elkészült szabadtéri színpadot, aztán megindult a lovasok, huszárok, keresztvivők, zászlóvivők, egyházi és világi elöljárók, valamint a települések menete a Gyürki- hegy tetejére. A tikkasztó melegben kedves herencsényi vendéglátók kínálták a zarándokokat frissítő italokkal és harapnivalóval. A hívek között a testvértelepülések küldöttségei is ott haladtak: a csehországi Podivin, a szlovákiai Csáb és a lengyelországi Saflari képviselői, akikkel a nap folyamán írta alá a község vezetése a testvértelepülési megállapodást. A vigyázó nagykereszt tövében dr. Varga Lajos váci egyházmegyei segédpüspök celebrálta a szentmisét, aki úgy fogalmazott: az egyház élő, organikus emberi szervezet, amelynek feje Jézus, s az egyház minden tagja saját életével jeleníti meg Krisztus tündöklő ragyogását.

Becsó Zsolt, a megyei közgyűlés elnöke elsőként a Visegrádi Négyek testvértelepülési együttműködése keretében Herencsénybe érkezett lengyel, cseh és szlovák vendégeket köszöntötte.
– Öt évvel ezelőtt egy újkori nemes hagyomány teremtődött azáltal, hogy rimóci civil szervezetek szervezésében a herencsényi ünnepség napján gyalogbúcsú indult a Rimóci Kőkereszttől a Palócok Vigyázó Keresztjéig. A múltunkban mélyen gyökerező kulturális örökség – minden közösség számára – azonosságtudatának forrását jelenti. Mai világunkat a társadalmi-gazdasági modernizáció, a globalizálódó kultúra értékválságtól kísért hatása jellemzi. Ez a folyamat nem kedvez a természeténél is fogva tünékeny szellemi örökségünk megmentésének és ápolásának. Közös örömünkre azonban megmaradtak a hagyományőrzés kisebb–nagyobb szigetei, ahol új, tiszta vizű források fakadnak. Közéjük tartozik Herencsény is, ez a kis nógrádi település, amely a Palócok Vigyázó Keresztje felállításával népcsoportunk méltóságteljes zarándokhelyét teremtette meg – szögezte le az elnök, aki a Mikszáth évfordulós fővárosi palóc bemutatót, illetve a szentendrei észak– magyarországi tájegységi falu avatását a legnagyobb, összefüggő területen élő népcsoport erősödő identitásának jeleként aposztrofálta.

– A Palócok Vigyázó Keresztjéhez történő zarándoklat egy jelképes ajtó. Aki egyszer átlépte küszöbét, és magába szippantotta az összetartozás édes levegőjét, visszavágyik gyökerei szimbólumához – mondta Becsó Zsolt, aki az ország újjáépítésének első, határozott lépéseiről is szólt, s arra kérte a híveket: legyenek elődeik hűséges követői, a folytonosság megtestesítői.

Az egyetemes könyörgés után a települések virágot és földet, a testvértelepülések vezetői pedig koszorúkat helyeztek el a kereszt tövében. A palóc búcsú kulturális programokkal folytatódott, este fiatalok vonultak fel fáklyával a hegyre, majd szabadtéri bál következett, másnap pedig tűzijáték koronázta meg a hagyományos falunapot.