NPORT

Még a tavalyi évben, egészen pontosan október 14-én, az esti órákban vált az összesen 1800 négyzetméter alapterületű üzem a lángok martalékává.

Csaknem 80 tűzoltó küzdött a lángokkal. Szerencsére személyi sérülés nem történt, viszont az épület, a benne található gépekkel és készlettel együtt megsemmisült. Az anyagi kárt akkor több 10 millió forintra becsülték. Szinte minden füstté vált, de a romok ott maradtak. Ettől a naptól kezdődött nemcsak az üzem tulajdonosának, az itt dolgozóknak, hanem a lakótelepen élők „kálváriája”. A probléma a romokból „fakad”. A csokigyár tetejét ugyanis a veszélyes anyagnak minősülő azbesztpala borította. Ennek ártalmatlanítása pedig nem kis költségekkel jár.

 

 A üszkös épület romjai azóta is ott „állnak” a lakóépületek között. A kellemetlen szagok terjengnek, a száraz napsütötte napokon száll a por a környező épületekre és a közelben lévő buszmegállóra. A területre belépni életveszélyes, csak az a kerítés hiányzik, ami a kíváncsiskodó gyermekeket távol tartaná. Dudás Pálné a lakótelepen él, lapunknak elmondta, hogy a romok veszélyt jelentenek a környéken élőkre. – Sok idős és gyermek él itt, az üszkös gerendák, falak, a rothadó csoki nem kevés szennyezőanyagot juttat a levegőbe és a talajba. A korom és a kosz lerakódik a házak és az épületek ablakaira, a parkoló autókra. A szagot pedig még kikerülni sem lehet, a szél pedig messzire viszi a területről fölszálló apró szemcséket, valamint a bűzt és nem lehet tudni, hogy a későbbiekben ez milyen következményekkel fog járni a környéknek élők egészségére. Az, hogy a terület nincs lekerítve – mindössze egy szalaggal húzták körbe – balesetveszélyt is okozhat – hangsúlyozta Dudás Pálné. Egy másik lakó a rágcsálókra hívta föl a figyelmet. – Ez a nedves, romos terület melegágya a patkányoknak és az egereknek. Az azbeszt – mint köztudott – pedig rendkívül káros anyag, s mi lesz azokkal a pici gyermekekkel – akiket ott tolnak el babakocsival a környéken – vagy a légúti betegségben szenvedőkkel – tette föl a jogos kérdést. – Nem tudom, hogy megengedhetőek-e ezek az állapotok, lassan már egy éve lesz, hogy a kiégett romok itt csúfítják a környékünket. S azóta nem történt semmi – tette hozzá. Kakuk Zoltán, a terület önkormányzati képviselője arra hívta föl a figyelmet, hogy sokan panaszkodnak az itt uralkodó állapotok miatt. Mint képviselő, kötelességének érzi, hogy ezt a hónapok óta tartó problémát a lehető legrövidebb időn belül rendezze. – Folyamatosan levelezésben állok a hatóságokkal, valamint rengeteg telefonhívást bonyolítottam le az elmúlt időszakban. 1979-ben még nem gondoltuk, hogy mit fogunk építeni. Akkor ugyanis társadalmi munkában építettük a környék iskoláját. az épületet az önkormányzat adta el, arra hivatkozva, hogy konyhája gyermekétkeztetésre alkalmatlan. Ebben az „étkeztetésre alkalmatlan” épületben létesült csokigyár – mutatta be röviden az épület történetét a képviselő. Arra a kérdésre, hogy Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata eddig milyen lépéseket tett Kakuk Zoltán a következőképpen foglalta össze: elsőként elmondta, hogy a tragédia után az önkormányzat azonnal határozatot hozott, hogy a romokat lebonthassák és elszállíthassák.

A határozat december 12-én jogerőre emelkedett. – Mivel a rendőrség és a tűzoltóság szakemberi nyomoztak és vizsgálódtak a tűz keletkezésének okairól, ezért meg kellett kérnünk a két hatóság engedélyét is. Ezt szintén megkaptuk, miszerint a területen több helyszíni szemlét nem tartanak és a rom elszállítása a nyomozást és a vizsgálódást érdemben már nem befolyásolja. Vagyis a tulajdonosnak ezt már rég el kellett volna innen szállítatnia – mondta Kakuk Zoltán. Majd hozzátette: a tulajdonosnak a megyeszékhely önkormányzata segítséget ajánlott, hogy az általa tulajdonolt VGÜ Kft. is megpályázza a romeltakarítást, amely költségeihez még a részletfizetés lehetőségét is biztosította volna. – Mivel a tulajdonos részéről konkrét lépés nem történt és a rendőrség, valamint a tűzoltóság is engedélyezte a bontást, ezért ezt követően megkerestük a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséget, akik egy olyan tárgyú határozatot hoztak, miszerint a tulajdonost kötelezték a romok azonnali elszállítására – ismertette az önkormányzat következő lépését a képviselő. Ezt a határozatot a tulajdonos meg is kapta, és ez ellen élt is a fellebbezés jogával, amelyet ez év május 29-én nyújtott be az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek (OKTVF). A fellebbezéséről pedig még nincs döntés – mondta a képviselő. Kakuk Zoltán arra is figyelmeztetett, hogy az azbeszt mérgező hatása miatt nem biztos, hogy a romok elszállításával az ügyet lezártnak fogják tekinteni.

 – A rágcsálók és a környezetkárosító anyagok miatt megkerestem a Nógrád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szervét és a helyszínen jártak a Munkavédelmi Felügyelőség munkatársai is. Utóbbi hatóságnak, mivel nem folyik a területen semmilyen munkavégzés, jelenleg nincs semmilyen illetékessége az ügyben. A levelezés folyik, határozatok és fellebbezések követik egymást – itt tartunk most, foglalta össze röviden a „csokigyár-aktát” Kakuk Zoltán. (Az ügyről Dombi András, a Lívia Csokoládégyár Kft. tulajdonosa is kifejti véleményét, amelyet későbbi lapszámunkban fogunk közölni.)