NPORT

Oka az, hogy a korábbi hónapokban hullott túl sok csapadék miatt a kombájnok vizes, süppedős talajt találtak a munka július eleji indításakor, ezért ez jóval lassabban haladt. Jött aztán a harmincöt fok körüli kánikula, ami a betakarításnak kedvezett, s hajráztak is a gazdák, igyekeztek kihasználni a száraz időt. Jól tették, mert az elmúlt hétvégi esőzések szünetet „rendeltek el”, a felázott talajon a hét elején nem tudtak dolgozni a gépek.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Becskénél pár napja bácsalmási, légkondicionált vezetőfülkés bérmonstrum dolgozott, de Mohora közelében is nagy mozgolódás volt a gabonásokban: arattak, báláztak, szállítottak. Vanyarc határa sem a pihenés szigete volt napokkal ezelőtt: zakatoló traktorok, zümmögő aratómasinák forgolódtak úton, útfélen. Köztük volt egy 1965-ös gyártmányú öregecske, de jó teherbírású szerkezet, amelynek üzemelését a községben élő tulajdonos, Krajcs Pál tartotta kézben.

Aranyló táblája ekkor még napsütésben adta meg magát az elkerülhetetlen műveletnek. Tarló, és a rendekben földre kényszerült száras kalászok takaros sávjai szelték át a tiszta, gyommentes szántót, tiszteletet parancsoló ősi mozzanatok üzenetét hordozva. Láttára az ember szívesebben lépi át az aranysárga, zizegő kiemelkedéseket, minthogy talpa alatt tudja a termékeny föld és a dolgos kezek együttes ténykedésének szemrevaló eredményét. Pali bácsi is megnézi, hova parkírozza le a masinériát, aminek a motorját nem állítja le.

A kérdésre, hogy milyen a termés, a következőket mondja: – A viaszéréskor hízik, telik a mag, ám mivel idén ebben az állapotában kapta a nagy meleget, megszorult, vagyis aszott, töpörödött lett, de van azért közte teltebb is – magyarázza, s mutatja az előmorzsolt szemeket. Kalászosokat – tritikálét és őszi árpát – mintegy két és fél hektáron vetnek Krajcs Pálék, de van kukoricásuk és kaszálójuk is a határban. Saját felhasználásra, állataik takarmányozására használják fel ezeket. Az idős férfi a rendszerváltozás után tért át erre a munkára, korábban a sziráki állami gazdaságban, majd egy agrovállalkozásnál kereste a kenyerét. Az öreg kombájnt, amivel dolgozik, maga reparálta üzemképessé, ugyanis gépszerelő az alapszakmája. Úgy tartja karban az arató gépet, hogy azzal a barátok, ismerősök gabonáját is levágja, amiért viszontsegítség a honorárium.
– Nagyon jól jön ez így a hetvenen túl, merthogy a feleségemmel inkább csak kettecskén kapálunk a földeken – jegyzi meg Krajcs Pál.

Mintegy négyszáz hektáron aratnak idén a ceredi mezőgazdasági szövetkezetben, a feladat nagyobbik része azonban még hátra van – tudtuk meg Zsupos Zsolt növénytermesztő agrármérnöktől, aki ha kell, maga is gépre ül a határban. Eddig az őszi káposztarepcét és a búzát vágták le. A rozs, tritikále és a zab még lábon áll összesen olyan százötven-kétszáz hektáron, mert meg kell várni, hogy szárazabb legyen a hétvégén felázott talaj a kombájnok „lába” alatt.