NPORT

A nemzetközi felmérésben részt vevő magyarok mindössze 18 százaléka válaszolta, hogy a nyugdíjazása után is munkába állna, míg ugyanerre a kérdésre az angoloknál 55, a lengyeleknél pedig 62 százalék válaszolt igennel az uniós országok közül. A kutatásban azt is vizsgálták, hogy hányan dolgoznának tovább kizárólag akkor, ha 5 százalékos fizetésemelést kapnának nyugdíjazás után.

A cikk a hirdetés után folytatódik

– Erre a kérdésre a magyarok 30 százaléka adott pozitív választ, ami azt mutatja, hogy a fizetés motiváló erővel bír ugyan, de a többség még így is inkább a pihenést választja – magyarázza az adatokat Sinka Edina, a Randstad Hungary operációs vezetője.

A nemzetközi adatok alapján két típus figyelhető meg: vannak olyan országok, amelyek polgárait jelentősen befolyásolja a nagyobb fizetés, mások azonban inkább a munka öröméért és az állással járó megbecsülésért dolgoznának tovább a nyugdíjazás után. Utóbbiakra jellemző, hogy többségük önként is szívesen vállalna munkát a nyugdíjkorhatár elérését követően is, és ennél kevesebben állítják, hogy a nagyobb fizetésemelés motiválná őket. Ilyen például Japán, ahol 56 százalék boldogan dolgozna tovább a nyugdíjas éveiben is, és csak 46 százalék válaszolta, hogy kizárólag magasabb fizetésért vállalna munkát.

A fizetésemeléssel további munkára ösztönözhető nemzetek közé tartoznak többek között a franciák is, akik közül a dolgozók 64 százaléka alapvetően nem akar a nyugdíjkorhatár után munkát vállalni. Amennyiben azonban fizetésemelés járna a nyugdíjazás utáni munkavállalásért, a többség (52 százalék) nem vonulna azonnal nyugállományba. Hasonló a helyzet a válság által sújtott Görögországban is, ahol 34 százalék helyett 52 százalék dolgozna tovább fizetésemelésért cserébe.

A nyugdíjkorhatár elérése utáni munkavállalási hajlandóságot sok tényező befolyásolja. A válaszadók valószínűleg a munkakedv mellett a nyugdíjazással járó szociális juttatások mértékét és az addigra várható pénzügyi kilátásokat is mérlegelték a válaszadáskor.

– Ugyanakkor a felmérés eredményeit nem feltétlenül lehet a nyugdíjrendszerrel párhuzamba állítani. A mi értékeink például hasonlóak a német eredményekhez, pedig meglehetősen eltérőek a nyugdíjjal kapcsolatos kilátásaink. Ugyanakkor az egymáshoz hasonló nyugdíjrendszerrel rendelkező cseheknél és szlovákoknál eltérőek az adatok: Szlovákiában a munkavállalók majdnem fele dolgozna szívesen a korhatár elérése után is, Csehországban viszont az emberek háromnegyede visszavonulna a nyugdíjazáskor – árnyalta a képet Sinka Edina.

Még megdöbbentőbb a helyzet, ha szűkebb megyénket vizsgáljuk. A legszegényebb térségek közé sorolható Nógrádban jól megfigyelhető, hogy az emberek nincsenek döntési helyzetben, ha tehetik tovább dolgoznak a megélhetésük biztosítása miatt. Az alacsonyabb jövedelmek alacsonyabb nyugdíjat eredményeztek.

A portálunk által megkérdezett nyugdíjhoz közel állók mindegyike azt mondta, hogy kénytelen lesz tovább dolgozni, ha eléri a korhatárt. Egy neve eltitkolását kérő, szakmunkásként dolgozó hatvanéves megkérdezett például még dolgozik előnyugdíja mellett.
– A nyolcvanezer forint nem sok mindenre elég. Amíg tudok biztosan dolgozok. Én szerencsés vagyok, mert van hol, de sok egykori kollégám és ismerősöm nem ilyen szerencsés. Nagy baj ez, mert egyrészről nincs munkahely, így aki akar sem tud dolgozni, pénzt keresni nyugdíjas éveire. Másrészről a munkaadók is gondban vannak, mert szakmunkások viszonylatában nagyon kevés a jó munkaerő, így sokszor nem találnak embereket egy-egy munkakörre. A pihenésre mindannyian vágyunk akik évtizedek óta dolgozunk, de pihenni nem lehet úgy, ha az ember nyugtalan amiatt, hogy holnap mit eszik, vagy miből fizeti ki a villanyszámlát.