NPORT

Fogalmam sem volt, mire „vállalkozom”, amikor jelentkeztem, hogy igen, szeretném kipróbálni magam. Az utóbbi időben két cikket is írtam. Az egyik a barátságról, a másik a szerelemről szólt. Most pedig azt szeretném leírni, hogy milyen érzés volt, mikor a cikkeim közül az egyik megjelent az újságban.

A barátságról szóló cikkek megjelenésének napján korán bent voltam iskolában. Amikor megkaptam az újságot, kicsit izgatottan lapoztam fel a keresett oldalt. Sajnos nem került be a cikkem. Ekkor kicsit lelombozódtam de azután úgy gondoltam: ha ez nem jelent meg, akkor írni fogok egy ennél jobbat. A következő héten a csütörtök ugyanúgy indult, mint egy átlagos nap. Felkeltem, felöltöztem és elindultam iskolába. Amikor beértem, azonnal kézhez kaptam az aznapi újságot. Türelmetlenül átlapoztam, hiszen már nagyon kíváncsi voltam rá, hogy sikerült-e túlszárnyalnom önmagam?

Végül megtaláltam azt az oldalt, amit kerestem. Amikor először végignéztem rajta, nem találtam meg a cikkemet és úgy gondoltam, hogy ha ez se sikerült, talán nincs tehetségem hozzá. Átnéztem még egyszer az oldalt, hogy megtudjam, kiknek a cikkei jelentek meg, s mikor megláttam az alsó sarokban a nevemet, el sem akartam hinni, hogy sikerült. Nagyon büszke voltam magamra és szüleim, barátaim is bíztattak a folytatásra. Az alatt az idő alatt, amíg a cikkeket írtam, megtanultam, hogy kell helyesen, érdekesen és néha viccesen fogalmazni. Ezeken kívül már egyre többször találom el a szövegekhez passzoló címeket is.

Örülök, hogy jelentkeztem a cikkek megírására, szeretnék minél többet írni, úgy gondolom, kicsit más, mint a napi szigorú tanulás, kikapcsolódást nyújt, s úgy gondolom, hogy ebből a kis kikacsintásból még profitálhatok, s talán még az életem során hasznosíthatom a most megtanultakat.

Tari Alexandra - Bolyai János Gimnázium