NPORT

Emlékszem: hajdanán én is ilyen kijelentéseket tettem, de ezek csak hiú remények. Hogy mi lesz velem öt vagy tíz év múlva? Vannak sejtéseim, de mind csak halvány elképzelés. Eddig még nem találtam ki, hogy milyen munkát fogok végezni. Talán komolyabban foglalkozom az újságírással, de egy biztos, nem szeretnék naphosszat egy irodában ülni.

Öt év múlva szeretnék egyetemre vagy főiskolára járni, mert nekem fontos az, hogy legyen diplomám – a mai világban elengedhetetlen ez az értékes papír. Utazgatnék szívesen a világban, bár ehhez stabil anyagi háttér szükséges. Addig szeretnék tanulni, ameddig csak lehet. Tíz év múlva már el tudnám magam képzelni családanyaként, kedves, kitartó férjjel magam mellett és egészséges, gyönyörű, kékszemű gyerekekkel. Akkorra remélhetőleg megtalálnám önmagamat és a számomra megfelelő munkát, sikeres karriert futnék be a szakmámban és emberileg is sokat változnék a jó irányba.

Már keresetem is lenne, tehát utazgathatnék a világban. Nekem mindez tökéletesen elég, de addig is sokat kell dolgoznom, hogy ezek valóra váljanak. Nagyon irigylem azokat, akik megrendíthetetlenül kitartanak az álmaik mellett és már gyermekkoruk óta küzdenek ezek eléréséért. Én nem vagyok ilyen ambiciózus ember és emiatt talán nem is fogok sohasem a saját álmaim után eredni. Bár már tizenöt éves vagyok, még mindig él az a vágyam, hogy egyszer teniszező leszek, persze tudom, ennek kicsi az esélye, de mindenkinek kell egy kicsit álmodoznia és elszakadni a való világtól.

Rónay Boglárka - Bolyai János Gimnázium