NPORT

A színpadok és a filmszínházak nagyságai hosszú időre írják emlékezetünkbe nevüket, tehetségükkel (gyakran külsőségekkel is) csillogó, példát adó személyekké: valóban csillagokká, sztárokká lesznek. Korunk, a XXI. század jelensége, hogy a sajtó, a televízió „felkap”, közismertté tesz egy-egy személyt.

Az „ünnepelt” – a nyugati kultúrákból kölcsön vett szóval – a „celeb” nem elsősorban a teljesítményétől lesz sztár, hanem inkább attól, ahogyan ismertté válik. Ez a mód gyakran negatív tulajdonság, feltűnő viselkedés, amellyel normát ad az embereknek, s hamar követőkre talál: sokan utánozzák öltözködését, viselkedését, vagyis példaképnek tekintik. Ez a könnyen járható út veszélyes, hiszen egy idő után kiderül, hogy a „sztár” élete hazugság.

Az igazi művészek és a valódi értékeket teremtő emberek nem érvényesülnek ebben a külsőségekkel működő világban, így nem is válnak a nagyközönség, a társadalom szélesebb köreinek példaképévé. Szerencsére még így is sokan tisztelik őket, tanulnak életükből, próbálnak nyomukba lépni. Példára, követendő mintára mindenkinek szüksége van. A gyermek a társadalmi viselkedésre felkészítő szabályokat, elvárásokat a családban tanulja meg.

Mindennapi életünket, felnőttek és gyerekek gondolkodását azonban egyaránt erősen befolyásolja a televízió. A szülőknek – mellettük az iskolának, tanároknak – nagy a felelősségük abban, hogy a gyermekek a jó példaképet válasszák. Szerintem fontos a példakép, a követendő emberi magatartás, kell, hogy legyen kire felnézni, ennek alapján az életcélomat kitűzni.

Az én példaképem az édesanyám, aki keményen dolgozik a munkahelyén, mégis mindig jut ideje a családjára. Szeretnék olyan értékes életet élni, mint ő, annyi szép élményt adni, amennyit tőle kaptam és kapok.

Dobi Noémi, Borbély Lajos Szakközépiskola Szakiskola és Kollégium  12/B.