NPORT

Hasonló szándékkal a kegyhely „kiskrónikáját” is megírtam, 2008-ban megjelent kis kötetemben. „Ajánlás” részében András atya, a Salgótarjáni Főplébánia plébánosa – többek között – így figyelmeztetett: „Kálváriánk története múltunk fájdalmas sebére is utal, amit a magyarság kiheverni nem tud, feledni pedig nem akar.

Elolvasva az itt következő dolgozatot, történetiségében ismerheti meg a kedves olvasó a mi helyi Kálváriánk kálváriáját. Rajtunk is múlik, hogy sorsa hogyan, miként folytatódik tovább. Kivirágzik-e a Kálvária dombja először szívünkben, és remélhetőleg majd a valóságban is? – vagy ismét feledésbe megy…” Nos, jelentem: a Kálvária nem ment feledésbe, és reményeim szerint újra virágzásnak is indul. Ennek egyes jeleit láthatják is, akik kirándulnak a Meszes-hegyre.

Ahogy a salgótarjáni múzeumbaráti kör tagjai is, akik április 23-án délután járták be a Meszes-hegyet, felidézték a kegyhely történetét, és örömmel nézegették a keresztút állomáshelyein lévő szobrocskákra a közelmúltban – az egyházasgergei katolikus szakiskola tanulói által készített és – felhelyezett kis kereszteket. Egyúttal megtekintették az egykori partizánszobor újjáépítés alatt álló posztamensét is, ahol hamarosan az országzászló lobog. Amint az az április 27-ei helyszíni polgármesteri sajtótájékoztatón megerősíttetett, az önkormányzat otthonunkat jelképező, a helyhez méltó emlékművet állít. A Hármashalom-kilátó íves, megvilágított városi címerrel díszített védfala magába öleli az emlékhelyet, és jó rálátást biztosít a város déli részére. Közepén 18 méter magasan áll majd a megvilágított országzászló.

Szimbolikus jelentéséhez illően, 2012. június 3-án – az első salgótarjáni országzászló felállítását követő, és az 1920-as trianoni békediktátum évfordulóját megelőző napon – avatják fel ünnepélyes keretek között. Megújuló Kálváriánk egyik – reményeim szerint korántsem utolsó – reprezentánsaként. Sokunk nagy örömére.

Baráthi Ottó