NPORT

A cikk a hirdetés után folytatódik

Az egyik hangosan köhög, majd száját törli, fekete sminkje a szeme körül hatalmas maszatként éktelenkedik, arcát verejték és könnycsepp áztatja. A másik a telefonja után kutat, de közben leesik a szemüvege. Hirtelen felkapja a földről, majd megpróbálja a helyére illeszteni, de nem sikerül, újra elejti. A harmadik arca pedig a földön nyugszik, életjeleket alig ad, lassan lélegzik, talán már el is aludt.

Mind haza szeretnének jutni, mert tudják, hogy várják otthon őket. S közben, míg ott ülnek, ezeregy veszélynek vannak kitéve. Ha ráismersz a szituációra, rögtön gondolj arra, téged is aggódva várnak haza, ne adj okot a fölösleges izgalmakra! Mindannyiunk életében eljön az a kor, amikor a szülőkkel vívott csatában felülkerekedve nekivágunk az éjszakának. Van olyan család, ahol ez a gond hamarabb és van ahol később jelentkezik. A szülők sajnos nem ok nélkül féltik gyermekeiket. Az érintett korosztályt mindenhonnan információk bombázzák, többnyire azzal kapcsolatosan, hogy egyes szerek használata mennyire menő és hogy ha kipróbálod az életed legjobb órája lesz. Pörögsz és a toppon leszel, de mi lesz utána? Arról sosem beszélnek! Tény, hogy az alkohol a férfit bátorrá, a nőt pedig lazává teszi. Ezzel nincs is semmi baj, amíg tudod, hogy hol a határ. Nem érdemes ezt tágítani, kitolni vagy átlépni, mert mindig van egy pont, ahol meg kell állni.

A bulikon, a sulik eldugott zugaiban, az utcán mindenhol cigiző fiatalokat látni, akik kezdetben egymást, majd később társaikat szoktatják rá a lassú és fájdalmas halált hozó szenvedélyre. Nem véletlenül vagyunk a világon, a te életfeladatodra neked kell rálelned. De amíg keresed az utadat, addig is felelőséggel tartozol környezeted, társaid, de legfőképp magad iránt. Így csak azt tudom tanácsolni: mindig légy észnél, mert csak egy lehetőséged van az életre, s ne feledd, valaki mindig hazavár!

Ivitz Fanni, Váci Mihály Gimnázium, 12/B.