NPORT

Egy nyílt közösséget alkottak, ami nyitott volt mindenre és mindenkire. Leginkább ezek a jelenségek határozták meg az akkori úgynevezett baráti légkört.

Manapság ritkább az életen át megmaradó, összetartó baráti társaság, a „MAG”, amely tagjai jóban-rosszban kiállnak egymásért, vigyáznak egymásra és amelyben a kapcsolatok a bizalomra épülnek. Sokkal gyakrabban látni mindössze két-három emberből álló társaságokat, úgynevezett klikkeket. Két-három ember, akik a régi, nyitottal ellentétben egy zárt közösséget, egy szétszakíthatatlan testvériséget alkotnak, együtt egy világot alkotva, kívülállóként, mindenkitől függetlenedve. Ennek okát én elsősorban a zárkózottságban látom, amelyben nagy szerepet játszik a mai rohanó, siető, stresszes világ.

Többnyire ez jellemző századunk közösségi életére és társadalmára is. Az ilyen közösség tagja akarva-akaratlan a mai ember is, veled és velem együtt. Én ezt a saját szavaimmal „zárkózott közösségtípusnak” nevezném. Ez az említett csoportosulás elsősorban egyneműekből tevődik össze. Ennek oka, hogy a legtöbb ember (főleg a fiatalabb korosztályra jellemző) nem szeretne egy vele ellenkező nemű embert barátjának fogadni. Miért? Mert nem hiszi el, hogy két ellenkező nemű ember baráti kapcsolata hosszú távon életképes lehet. Legtöbben csak párkapcsolatban gondolkodnak, más lehetőséget elvetnek. Ezt a kérdést megmagyarázhatatlan módon sokan így látják, így ennek okát számos alkalommal próbálták megfejteni.

Kielégítő válasz erre a kérdésre soha nem fog születni, ezt az ember magában hordozza: jellem- és egyénfüggő, egyszerűen megfejthetetlen talány a fiú és lány barátságának kérdése. Az ember két dolgot láthat meg abban a valakiben, akihez pozitívan közeledik: az egyik a pár, a másik a barát. Hogy ki melyik esetet választja, az teljes mértékben személyiség- és szituációfüggő.

Kőszegi Antal Benjámin, Váci Mihály Gimnázium, 12/C.