NPORT

Először nem szerettem volna részese lenni ennek a csapatnak, de az osztálytársaim biztatására bevállaltam. Nem sokkal később elkezdődött a munka. Megírtam az első cikket, ami nekem nagyon tetszett (szerintem a legtöbb cikket író társam is ugyanígy volt a saját alkotásával), de ez a mű nem került be az újságba.

Bevallom, eléggé elkeseredtem, de kitartásom és szorgalmam töretlen volt. Mindenki azt mondta, hogy ne adjam fel és jött a következő cikk, aminek a témája a szerelemmel és a hozzá kapcsolódó emberi kapcsolatokkal foglalkozott (én később, a barátságról szóló cikknél kapcsolódtam a munkába). A kezdeti nehézségek után végre láthattam a nevemet az újságban, ami óriási örömöt szerzett a számomra. A társaimmal, akik egyben a barátnőim is, nagyon fel voltunk dobódva az elért sikerek miatt. A szüleim, a nagyszüleim, a rokonaim és barátaim is mind nagyon büszkék voltak rám.

Az olvasásról nem írtam, mert akkor sajnos közbejöttek olyan dolgok, amelyek miatt kénytelen voltam felhagyni egy kis időre az újságírással. Újabb sikerként a pályaválasztásról szóló írásomat megint az újság hasábjain láthattam. Végül pedig itt a következő cikkem, ami egyben egyfajta elköszönés az újságírástól, de örökké nem válok meg tőle, csak egy ideig gyűjtögetem az újabb ötleteket. Hasznos tapasztalatokkal és óriási élményekkel gazdagodtam ebben a szűk egy hónapban és ami egy nagyon fontos tanulság volt a számomra, hogy nem szabad egyből az elején feladni, ha nem is sikerül elérni a célunkat az első nekifutásra.

Várom a következő témákat, amiket feldolgozhatok, nagyon örülök, hogy elvállaltam ezt a pluszelfoglaltságot és nem hátráltam meg a feladattól!

Rónay Boglárka - Bolyai János Gimnázium