NPORT

Életem nagy részét a tanulás (legalábbis annak profi módon való szimulálása) és a zene teszi ki (ezt nem szimulálom). Az a típusú ember vagyok, aki tényleg bárhol és bármikor képes zenélni, énekelni. Lehet, hogy néha ez már idegesítő a környezetemben élőknek, de sajnos, nem sajnos ez van.

Otthoni viszonylatokat tekintve két „szívem csücskével” is rendelkezem (értsd: van két húgom). Velük aztán tényleg meg vagyok áldva, hiszen nincs is jobb annál, mikor az ember szeretné magát kipihenni, de nem hagyják. A külsőségeket sem szabad elfelejteni, ha már rólam szól ez a cikk. A legbüszkébb a hajamra vagyok, ugyanis leér egészen a derekam alá és nagyon szép színe van. Legalábbis nekem tetszik. A többiről nem írok, mert sokkal viccesebb ha az olvasók csak elképzelik, hogy milyen is lehetek én.

Szabad időmben a barátaimmal vagyok. Ebbe beleértendők a bulizások, a hosszú beszélgetések, séták a városban, esetleg egy csöndes kis kávéházban eltöltött délután (ami egészen addig volt csöndes, amíg mi be nem tettük oda a lábunkat). Szeretek boldog lenni, szórakozni és élvezni az élet apró örömeit. Persze ezek lehet, hogy elég általános dolgok egy kamaszlány életében, de azt hiszem, ezek hiányoznának a legjobban, ha most hirtelen elköltöznék egy lakatlan szigetre. Most már ennyi elég legyen rólam – végül is ez nem egy társkereső hirdetés, hanem egy újságcikk.

Káplár Roxána
Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium