NPORT

A barátság akkor jó, ha az egymással kapcsolatban álló felek kiegyenlítik, jobban mondva kiegészítik egymást. Két ember akkor tud értelmesen beszélgetni, ha álláspontjuk ütköztetése révén közösen jutnak el az elfogadható megoldáshoz.

Az ember alapvetően társas lény, minden ember igényli a társaságot, mindenki tartozik vagy szeretne tartozni valahova. Az ember természetes módon tartozik a családjába, emellett az osztályába, ezen kívül tartozhat baráti társaságba. Különböző társadalmi csoportokban különböző társadalmi formák vannak. Én eddig három különböző osztályba tartoztam, így tapasztaltam milyen sokszínűek lehetnek a baráti-közösségi viszonyok: ismertem olyanokat, akik a „ranglétra” alján helyezkedtek el, de voltak feltörekvők, akiket nem érdekel az egész.

Sokan mindezek alapján választanak maguknak barátot. Engem konkrétan nem érdekel, nem akarok uralkodni, és nem tartom magamat jobbnak senkinél. Megvan a saját baráti köröm, én oda akarok tartozni, ahol mindenki egyenlő és mindenki hibáját kiegyenlíti a másik egy-egy jó tulajdonsága. Mert az ember már csak ilyen: nincs belőle tökéletes példány. Ha röviden össze kellene foglalnom mi is barátság, azt mondanám: a barátság az, amikor ragaszkodunk valakihez, tiszteljük és szeretjük a másikat.

Egy barátság akkor jó, hogyha ez kölcsönös. Egy barátnak mindig meghallgatjuk a gondolatait és adunk a véleményére, ha kérdésünk van, mindig fordulhatunk hozzá bizalommal, és itt természetesen a bizalom a kulcsszó. Ha nincs meg a bizalom, az egész barátság semmit se ér. Bizalom nélkül az egyén nem tud, vagy nem mer őszinte lenni. S ha nem vagyunk őszinték a barátunkkal, akkor az egész semmit sem ér.

Németh Bálint, Váci Mihály Gimnázium, 10. a