NPORT

Gyakran előfordul, hogy az ember nem tud erkölcsös lenni, mivel nem a tehetség, tudás határozza meg előbbre jutását, hanem a pénz mennyisége.

Mióta az ember fejlődik, mindig az ő jóléte és érdeke hajtotta előre, nem gondolt másokra. Az erkölcs sok mindenre kihat. Valahol a társadalmi normákat is egyik részének tekinthetjük. Az erkölcsöt a szülők nevelik – jobb esetben – a gyerekbe, majd az kamaszkorában saját erkölcsi értékeket formál.

Sajnos a mai világban inkább elhajlik a jó felől a rosszba. Teljesen rossz értékrendet követnek. Barátnőmmel beszéltük, hogy a tőlünk fiatalabbak borzalmasak. Nem ismerik a kérem és köszönöm szavakat. Nagy távlatokban, ha nincs kedvük még köszönni sem köszönnek. Pedig a fiatalnak kell megadni a tiszteletet az öregebbnek. Ez általában az aranyszabály. Ami a legelkeserítőbb, hogy ez évről évre rosszabb és rosszabb lesz. A sok apró dologból lesz egy nagy, ami miatt teljesen elveszik az ember saját erkölcstelenségébe, mai szóval elzüllik.

Amikor az illető el kezd zülleni, körülötte is minden el kezd romlani. Csak megy és megy a végtelen sötétség felé. Ami a legviccesebb, hogy ő nem is veszi észre hibáit, csak akkor, amikor már késő. Akkor derül ki, rossz barát volt, szófogadatlan a szüleivel szemben, és a saját kártyáit is elosztotta. Mindenkinek van ilyen problémája akkor is, ha nem mondja és mindenkinél kibukik, még ha azt hiszi, hogy nála nem fog. A sors elkerülhetetlen, amint elkövetsz valamit azt megjegyzi és a végén visszakapod. A helytelen viselkedést el lehet kerülni. Mindenkinek ki kéne használni emberi adottságait. Élveznie kellene szerettei közelségét, a támogatást, nem lenne szabad elfelejteni az önzetlen barátságokat. Mindenképpen több olyan közösség kellene, ahol az ember önmaga lehet. Nem kell megfelelni más embereknek.

Amint nem saját normáinkat követjük, abban a pillanatban helytelen útra térünk. Mikor úgy érezzük, hogy csúszunk le a lejtőn, sétáljunk egyet, relaxáljunk és élvezzük az élet adta örömöket, mert sajnos az élet rövid arra, hogy helytelen tetteinken rágódjunk. „Csak élni, élni emberek! Időnk oly gyorsan elpereg, egy perc csupán az élet... de ez a perc lehet csodás teremtő munka, alkotás, amely megőriz téged.”

Szeles Szilvia,
9/A. - II. Rákóczi Ferenc Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola, Szécsény