NPORT

Kezdjük elsőnek az emberek által évek során rólam kialakult nézeteivel, amelyek számottevő része csak részben igaz, tekintve, hogy néhány barátomon kívül nem ismerhet igazán senki.

Általában távolságtartó, rideg alaknak gondolnak, bár kisugárzásom igazából nem ad okot erre. Szavaim rengetegében hajlamos a hallgató elveszíteni az irányt, amely legtöbbször igazi énem feltétlen megismeréséhez elengedhetetlen. Az a csekély létszámú személy, akik körül vesznek nap, mint nap egyedül ők tudják pontosan, honnan jöttem, s hová is tartok. Összességében elmondhatom, hogy barátaim mindezek tudatában megbecsülnek engem, amit kellőképpen viszonzok is.

Ők tisztában vannak azzal, hogy bennem egy különleges mentális energia munkál, amelyet legtöbbször mások megsegítésére fordítok a saját önkifejezésem mellett. Ezt kiváltképpen szeretik bennem, bár mint minden embernek, nekem is vannak jellembeli hibáim. Az egyik, hogy sokszor a köznyelvtől eltérő kifejezésmódban beszélek, mondandóm ezáltal ironikus jelentéstöbblettel bír, s így tágabb környezetem számára szinte érthetetlen. Engem így kell elfogadni, vagy éppen elutasítani.

Emellett egy seregnyi pozitív tulajdonságot is említhetek, bár negatív is adódik, rengeteg. Ha létezik ember, aki önmagában kimeríti a „végletek embere” fogalmat, akkor az én vagyok. Határtalan ambicióval rendelkezem, ha el akarok érni valamit két mondat tölti be nálam a domináns szerepet: Soha ne add fel! Bármid vesszék is el, amíg a józan ész megmarad, lehetetlen nem létezik! Ez egyben hitemnek is alapot ad.

Nem tartom magam vallásosnak, de fontos, hogy önmagamban higgyek. Kifejezetten szeretem az összefogás alapú, csapatmunka jellegű dolgokat. Vallom: együttes erővel többre lehet vinni. Értékes jellemvonásomnak tartom művészi hajlamaimat, amelyek több területen is megkönnyítik az életem. Szabad időmben főként verseket írok, fotózok, zenét hallgatok és olvasok.

Sándor Márton, Váci Mihály Gimnázium, 10. A