NPORT

A nevemet (Veronika) a jelentése miatt – „győzelmet hozó” – kifejezetten szeretem. Azt hiszem, illik az egyéniségemhez. Nem szeretek veszíteni, ha ez mégis bekövetkezik, előfordul, hogy duzzogok, de inkább újra megpróbálom a dolgot. Imádom a zenét, a táncot és a színházat.

Mindhárom része az életemnek; zeneiskolába járok, a „Sunnyogó Dísztökökkel” pedig táncolhatok és játszhatok a színpadon. A szereplés mellett nézni is szeretem a színházat, nem szeretem ellenben, ha valaki nem tudja, hogyan kell ott viselkedni. Szeretem az iskolámat is, bár tudom, hogy ezt „ciki” kimondani, pedig tudom, hogy sokan vannak még így ezzel. Szeretem, ha a felnőttek meghallgatják a véleményemet. Néha egyedül érzem magam, de szerencsére mindig van egy barát, aki segít, hogy ne legyek magányos.

Szeretem az állatokat és nagyon nem szeretem, ha valaki bántja őket. Ha nagy leszek, biztos, hogy lesz egy állatmenhelyem, ahová minden szerencsétlen sorsú állatot befogadok. Szerintem a legfontosabb dolog az életben a szeretet, mert aki szeretetben él, annak minden bajt könnyebb elviselni. Félek a durvaságtól és az erőszaktól. Nem szeretem, ha kiabálnak vagy csúnyán beszélnek egymással az emberek. Egy kedves szó, vagy mosoly többet képes megoldani, mint a durvaság. Azokkal az emberekkel érzem igazán jól magam, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, ám igyekszem elfogadni azt is, ha valaki másként látja a dolgokat.

Szeretem a sárga színű virágokat, a nyári záport, a meleg kakaót, a jó nevetést a barátokkal, a családomat, az érdekes könyveket, a jó kirándulásokat, a gyerekkori képeimet. Nem szeretem a tökfőzeléket, ha fázik a lábam, ha ok nélkül bántanak, becsapnak, a cigifüstöt, és ha lekésem a buszt. Szerintem ezek a dolgok mutatják meg, hogy ki is vagyok én.

Müller Veronika
Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola, 9. d