NPORT

Tartós traumáinak ódiumai nem kerülték el Nógrád megyét sem. A „mi” 81. sz. vasútvonalunk régen várt villamosítása nem történt meg, az intercity-járat elkerülte megyénket. A vasúti pálya állagmegóvása jobbára elmaradt, az alépítmény balesetveszélyessé vált. A Budapest– Hatvan-Salgótarján közötti gyorsvonat sorompót kapott, Nógrád székhelyvárosa a fővárosból vasúton átszállás nélkül nem érhető el. A menetidő ma – horribile dictu! – csaknem hosszabb, mint a vasútvonal létesítésekor, a 19. század végén volt! S hogy Nógrád vasútja alig „rázósabb”, mint a többi – még az utóbbi mellékvonal-bezárások után is a 6,6-6,7 ezer kilométeres pálya több mint 4 ezer kilométeres szakaszán van lassú jel – az engem nem vigasztal. Számomra evidencia: a magyar vasút megújítása, stílszerűen: újbóli sínre tétele elodázhatatlan feladat. Innen is tudatom: a MÁV – még mai kisiklott állapotában is – nemcsak egy nagyvállalat, de tiszteletet érdemlő történelmi tradíció is. Ezentúl is én úgy vélem, az energiaárak növekedése, az EU környezeti normái és logisztikai prognózisai is indokolják a magyar vasút új pályára állítását.

A hazai műszaki tudásbázis kormányzati akarattal erős kar lehet a szárnyaszegett vasút újbóli sínre emeléséhez. A megyei érdekérvényesítő képesség javítása pedig a „mi vonatunkat” is felgyorsíthatja, ami továbbra is egyik feltétele Nógrád felzárkózásának.

Baráthi Ottó