NPORT

Az meg pláne, hogy akik esélyesnek gondolták magukat, vagy akiket mások esélyesnek gondoltak, azok végig sejtették, hogy itt csak egyetlen társulat nyerhet. Az, amelyiknek vezetője meghívta és a város pénzén fizette a zsűrit. Becsületesebb lett volna a mindeddig megkérdőjelezhetetlen színházi szakembertől, Solténszkytól, ha az előtt hirdetett volna eredményt, mielőtt az első előadás elkezdődött. Egyszerűen csak bejelenti, hogy a (nevét eddig sajnos igazolni nem látszó) Impro Színpad a jövő évi ifjúsági vagy a gyermek bérletes előadássorozatban fellépési lehetőséget kap.

Igaz, fölmerült volna némelyekben a kérdés, hogy az előző évad Vastaps-díjas társulata, a Vertich Színpad Stúdió, amely egy helyi szerző, Marschalkó Zsolt darabjával, a Zsarnokölőkkel pesti vendégprodukciókat vert kenterbe – a közönség szavazatai alapján legalább is ezt nyugodtan ki lehet jelenteni -, miért nem kap ugyanilyen lehetőséget. De erre legalább nem neki kellett volna válaszolni. Így viszont minden művészi hitelét azzal amortizálta a zsűri, hogy egy előre eldöntött kérdést szakmailag alátámasszon, ahelyett hogy valóban segítő tanácsokkal látta volna el a színjátszókat, illetve ennek látszata közben nem kellett volna ügyelnie arra, hogy az értékelése alátámassza az úgynevezett szakértői döntést. Így azonban olyan érzetünk volt a nézőtéren – s több társulat körében is -, mint egy elfuserált beruházásnál, ahol a nyertes kivitelező nem a legjobb ajánlattevő, és ahol a kész munkán is bőven van mit kifogásolni.

Kíváncsi leszek, hogy a színházi szakember mit tesz majd ki honlapjára ebből a zsűrizéséből. Igaz, aki az előadásokat nem látta, azzal bármit meg lehet etetni. Csakhogy ezt az eredményt a gyerekek sem fogadták el. Nyolc társulat most vesztesnek érezte magát, s a nyertesekben is ott lehet a kétely, hogy nem becsületes úton nyertek. Pedig sok-sok egyéni munka és teljesítmény van ez utóbbiban is. Például a két király szövegmondása és játéka ígéretes a jövőre nézve. De az előadás maga zavaros és felejthető, ennek a társulatnak Shakespeare-t olvasni kellene, s nem játszani. Illetve olvasni is valami könnyebbet előbb. Ami pedig a díszletet illeti, az annyira szánalmas volt, hogy jobb lett volna, ha a gyerekek egy üres térben játszanak. Legalább karfája lett volna annak a szerencsétlen konyhai széknek, hogy hasonlítson egy trónhoz…

Ha a Lear király ilyen feldolgozása csak egy előadás lett volna a sok közül, egy rossz szóval sem illethetnénk. Csakhogy ez volt a fesztiválnyertes produkció! Emellett szorult háttérbe egyebek közt a KIVISZI – néhány szerencsétlen szólótól eltekintve – profi musical-produkciója, amellyel - a zsűri kritikájával ellentétben – a közönség remek koreográfiát, látványos műsort kapott. Vagy a szécsényiek Twist Oliver-je, s nem beszélve a Vertich társulatról, amelyet lehetett nem érteni, de egyet nem lehetett: a művészi értékét kétségbe vonni.

Milyen üzenete van mindennek? Hogy tudja ezt az a színpadvezető felvállalni, akire a megye legnagyobb művelődési intézményének vezetését bízták? El kellene dönteni neki vagy másoknak, hogy mi a fontosabb: az, hogy bármi áron igazolja alkalmasságát, vagy az, hogy színházi élet legyen Nógrádban. Az egyetlen megyében, ahol nincs kőszínház, és ahol nincs professzionális társulat. Ha az előbbi, akkor csak így tovább! Ha viszont létezik felelősség és a kultúra iránti elkötelezettség, akkor ezt a mostani dolgot el kell felejteni. A jövő évi ifjúsági és gyermek előadássorozatba pedig be kell vonni mindazokat a tarjáni, szécsényi, gyarmati társulatokat, akik képesek a közönséget érdekes, szórakoztató, elgondolkodtató előadásokkal kiszolgálni. Olcsóbb ez, mint másokat idehívni, nem beszélve arról, hogy jó lenne ezeket a tehetséges fiatalokat sikerélményhez juttatni.

Elegendő pénz híján csak így alapozható meg egy megyei színház, s azzal, ha Losonc és Fülek társulatával és színjátszóival intézményesített kapcsolatot alakít ki a József Attila Művelődési Központ. Ha nem így lesz, akkor a jövőben is a sansztalansággal kell számolni.

Tarnóczi László