NPORT

<extra Már 1990-ben zokon vettem, hogy az önkormányzati törvény alapján erősen differenciált vagyonnal bíró megyei önkormányzatok jöttek létre, köztük néhány eszközhiányos, gazdaságilag kiszolgáltatott is.

Aggódva figyeltem, hogy szerepük a kötelező feladataik esetében fokozatosan intézményfenntartásra degradálódott. Kétkedve fogadtam a régióalakítást, elleneztem Nógrád megye észak-magyarországi régióba sorolását. Irracionálisnak – a szubszidiaritás elvével ellentétesnek – tartottam a regionális fejlesztési tanácsok/ügynökségek megalakítását, szerencsétlennek ítéltem, hogy a megyék elveszíttették saját térségük fejlesztésében betöltött korábbi szerepüket.

Ekkor sokan már a megyei önkormányzatok végét vizionálták. Nem így én, aki többször voksoltam a megye mellett. Sőt, jó két hónappal ezelőtt e hasábokon már bizakodtam is: a megye marad és működik majd; „Egyértelmű hatáskörökkel, gazdagabb anyagi-szellemi erőforrásokkal…” S erre föl mit olvasok egy minapi sajtóközleményben? „…a megyék és a kormány szövetséget kötöttek egymással, amelynek célja a fejlesztéspolitika teljes újragondolása…

A megállapodás értelmében a megyei önkormányzatok legfontosabb feladata, illetve felelőssége, hogy az európai uniós és a hazai költségvetési források, szaktudás és tervező munka összehangolásával megteremtsék a cselekvés feltételeit… A területfejlesztés mellett a szakképzésben, a munkahelyteremtésben és a turizmusban is megerősítik a megyei önkormányzatok aktív és kezdeményező működésének hátterét, jogi- szervezeti és finanszírozási alapjait.”

Nos, ezek az én elégtételem „tételei”, amelyekre közel húsz éve várok. Örömtüzeket azért nem gyújtok, megvárom azokat a sarkalatos törvényeket, amelyek garanciái lehetnek a megújuló megye(szerep) kialakulásának, a „szolgáltató megye” kifejlődésének. Alapjai egy újra építkező, fejlődő Nógrád megyének is.

Baráthi Ottó