NPORT

A Duna Televízió hétfőn este úgynevezett főműsoridőben egy képzőművészről sugárzott portréfilmet „Az a dolgom, hogy csináljam…” címmel. Ki tudja hányan találtak rá erre az adásra a tévécsatornák zavarba ejtően bőséges – színvonalasnak azonban alig nevezhető – kínálatában. Gondolom, hogy elsősorban a megszállott művészetbarátok döntöttek úgy, hogy végignézik a nem kevesebb, mint egyórás (!) adást.

Pedig nagy élmény volt, különösen nekünk, Nógrád megyeieknek. Hiszen a főszereplő Szabó Tamás szobrász- illetve festőművész földink: bár Budapesten született 1952-ben, családja, világra eszmélésnek időszaka Salgótarjánhoz köti. Mint az önvallomás, beszélgetés során is elhangzott, a hatvanas évek elején gyermekként itt látott a moziban egy keramikusról vetített filmet és ezzel el is dőlt a sorsa: azon nyomban elhatározta, hogy szobrász lesz. Szerencsére otthon a kertben bőven talált agyagot és ki is próbálhatta, hogy mit lehet kezdeni ezzel a könnyen formálható anyaggal. Művészeti ismeretei megalapozásában nagy szerepet játszott Iványi Ödön helyi festőművész is.

Szabó Tamás a Magyar Iparművészeti Főiskola üvegművész szakán Horváth Márton növendékeként diplomázott s csinált ugyan geometrikus üvegplasztikákat is, de a gyárhoz, üzemhez kötött alkotómunka nem vonzotta igazán. A szobrászatot kisplasztikákkal kezdte, majd az ikonszerű rajzok, grafikák, táblaképek is szerves részei lettek kiteljesedő munkásságának. A követ különösen szereti – a kőportól tisztábbnak érzi magát – s a sajátos formanyelvű festészete is szívéből, lelkéből táplálkozik. Mint a filmből is kiderült: jelentősebb köztéri alkotásai között ott szerepel az 1956-os salgótarjáni sortűz áldozatainak emlékműve is, amelyet a tragédia helyszínén állítottak fel. S amiről még több szó esett: megadatott neki, hogy ugyancsak a nógrádi megyeszékhelyre, a Pécskő utcába elkészítse Balázs János egykori cigánydombi festőművész szobrát.

Elmondta, hogy számára személyes ügy is volt ez a szobor, hiszen annak idején ők – Botos Zoltánnal, Szepesi Józseffel – vittek festéket, cigarettát neki és biztatták az alkotásra a mélyen gondolkodó, önmarcangoló személyiségű, kivételes művészi képességű Balázs Jánost. Szabó Tamás – akit immár csak egyetlen cél hevít, hogy végigjárhassa útját és megvalósíthassa terveit – bemutatásában Wehner Tibor művészettörténész – aki könyvet is írt róla – és Gaál József festőművész, egyetemi tanár segédkezett, a filmet Gulyás János készítette. „Ki ez az ember?” kérdezte Szabó Tamás egy 1982-es bronzplasztikája címében. S ha a portréfilm elején némelyekben vele kapcsolatban is megfogalmazódhatott ez a kérdés, a vetítés végére elvesztette aktualitását.

Csongrády Béla