NPORT

Hirdetések tucatjai jelentek meg az interneten, amelyek a vesétől kezdve, a hajon át, a spermán keresztül, egészen az anyatejig emberi „termékek” teljes tárházát kínálják eladásra. Egy tüdő ára például a 250 ezer eurót kóstálja. „Amikor ételt kell tenned az asztalra, egy vese eladása nem is tűnik akkora áldozatnak” – mondta egy kétgyermekes szerb férfi, aki azért szerepel a vevőre várók listáján, mert munkája elvesztése óta a villanyszámlát sem tudja kifizetni.

Nem kétlem, hogy hasonlóan kilátástalan helyzetbe csak ott a Balkánon – itt a szomszédban – kerülhetnek emberek. Mégis, mi lenne, ha alkalomadtán én is beindítanám a magam mozgó húsboltját? Mert üres zsebbel, gyomorral terhelve kézenfekvő lehet a bennünk rejlő megoldás: az emberi pénzforrás. Ha már végképp nincs hova, hát nyúljunk magunkhoz! No, nem úgy – bár, ha honorálják...

De vissza az üzlethez: figyelem, nyitunk! Megéri benézni! És hogy mindjárt, a kezdet kezdetén lássák, nem árulok zsákbamacskát, előre bocsátom: a tüdőmet legfeljebb a donyecki szénmedence nyugdíjas bányászainak ajánlom (hiába, a biznisznek is árt a cigi – le vele!). Minden más azonban kifogástalan. A májam bírja a strapát (többszörösen tesztelve!), a lépemet nem ette még a fene és vérrel is bírok bőséggel, jó öt liter erejéig (de az árfolyamot nálam nem virsliben és sörben mérik!). Kín(álat)omban azonban a prémium kategória mellett a legapróbb portékát is megtalálhatják a vásárlók, legyen szó hajhagymáról, orrnyeregről vagy éppen fülkagylóról. Vegyék, vigyék...!

Nyitott vagyok, leszek szinte(!) mindenre. Mert azért még időben a fejemhez kaptam ahhoz, hogy tudjam: van ám, amitől a világ minden kincséért sem válnék meg. Méghozzá attól a szervtől, amely még a legnehezebb helyzetben sem hagy cserben, amelynek folytonos csiszolása a biztos jövőt garantálja, amely az emberi test talán legnagyobb csodája. Mert mi lenne velem, ha még rád sem számíthatnék a pénztelenség szülte veszett eszetlenséggel szemben, te kedves... vese? Veled legalább tehetek mindenre...

Schveiczer Krisztián