NPORT

Amelyek jelentőségét – ahogy én értelmezem a híd fogalom tartalmát – nem lehet eléggé hangsúlyozni. Egyrészt: a híd – fizikai formájában – olyan építmény, műtárgy, amely egykor elkülönült területeket, térségeket köt össze. A híd részeket egyesít, ami által maga is az egyesített részek integráns részévé válik. A híd része annak, amivel összeköt és része annak, amit összeköt. Ez az okoskodás már átvezet a híd egy elvontabb – ám fölöttébb fontos – fogalmához. Azaz és másrészt: a híd – szellemi értelmében – tájakat, vidékeket, népeket és kultúrákat köt össze, ezáltal alakít és formál emberi közösségeket.

A híd azt jelenti, hogy átmehetsz, hogy tovább léphetsz, miáltal kitágul a horizontod, javulnak esélyeid is. A híd új szerepeket kínál, gondolkodást alakít. A híd lényege tehát az, hogy összeköt, kapcsolatot létesít. A híd erősít, biztonságérzetet ad, (mint)hogy számíthatsz a túlparton lévőre is. A híd egyesít és megtestesít tudást, szellemiséget és gyakorlatot, múltat, jelent és jövőt. A hidak szerepe és jelentősége – így is, úgy is – felbecsülhetetlen az egyes emberek, a közösségek és társadalmak életében. Talán egy-egy miniszteri látogatás – kormányoktól függetlenül, most és mindig – is lépés lehet a hídépítéshez. Mivel én sem miniszter, sem hídász nem vagyok, „csak” apellálhatok a hídépítésre.

Arra, hogy hidakat mindig lehet létesíteni, a lerombolt hidakat pedig fel kell építeni! Ugyanis a régi-új hidak erős elemei, tartós támaszai lehetnek – még mai adottságaink és állapotaink között is – egy eddiginél toleránsabb és empatikusabb gondolkodásnak. Egymás megértésének és értékelésének is. Ipolyon innen és Ipolyon túl is. Meg Dunán innen és Dunán túl is...

Baráthi Ottó