NPORT

< extra>A települések képviselőjelöltjeinek már kevésbé, hiszen még jobban kell hajtani azért, hogy valaki beférjen az önkormányzatba. A megfelelő számú kopogtató cédula összegyűjtése semmit sem jelent. Meg kell győzni az embereket arról, hogy „én valóban jó jelölt vagyok, mert bekerülésem esetén tenni tudok valamit...”.

Még akkor is, ha néha nyilvánvaló: a polgármester a kulcsember, övé az első és az utolsó szó. De mivel lehet meggyőzni az embereket? Mivel lehet rávenni őket, hogy szavazzanak „rám”? Talán azzal, hogy lemondok tiszteletdíjam egy részéről vagy az egészről és felajánlom olyan családoknak, akik valóban rászorulnak a településemen? Esetleg veszek pár doboz festéket, ecseteket és nekiállok rendbehozni például a temetőkerítést? Netán embereket toborzok, teherautót rendelek és elszállíttatom a falu széléről a szemetet?

Rengeteg lehetőség van még egy párszáz fős településen is, ráadásul olyanok, amelyek párezer forintba kerülnek, viszont látványosan javítják az összképet. Néhány önkormányzat olyan jól fizet a képviselőinek, hogy többen szinte csak ebből a juttatásból élnek. Mondjuk ki őszintén: ha csak egy jelképes költségtérítést kapnának a képviselők, mondjuk havi kétezer forintot, akkor nem lenne olyan nagy tolongás a helyekért. Akkor egy kétezer fős faluban nem harmincan-negyvenen gyűjtögetnék maguknak a kopogtató cédulákat, hanem körülbelül annyian, ahány hely lesz az önkormányzatban. Vagyis maximum hatan.

Most nem ez a helyzet, ugyanis még azok is elkezdtek saját szórólapot gyártani, akik gyakorlatilag még helyesen írni sem tudnak. Megválasztásuk esetén pedig felszólalni biztosan nem fognak. Őket nem fogja érdekelni az, hogy pályázzon az önkormányzat vízelvezető árkok rendbetételére, de ha elönti az ő családját is a víz, akkor ő lesz az első, aki számon kéri majd a polgármesteren. Látják, ez a baj! Hogy pénzért bárki, bármit megígér, aztán könnyen felejt. Pont ezért tartunk ott, ahol. Már most gondolkodjanak el rajta, hogy október elején a függöny mögött kiben bíznak majd annyira, hogy a neve mellé teszik az „X”-et. Ne féljenek a számonkéréstől, senki nem látja, hogy valójában kire is voksoltunk.

Sz. Juhász Anita