NPORT

Feledékenyek lettünk. Ezt általában az idősebb korosztály tagjai szokták mondogatni, hogy a kor előrehaladtával romlik emlékezőképességük, s elfelejtenek olyan dolgokat, amelyek korábban természetesek voltak számukra. S hogy miért teszem ezt a sarkos megállapítást?

A mögöttünk lévő hét vége a megemlékezés jegyében zajlott, talán nem volt olyan település, ahol ne hajtottak volna fejet 1956 mártírjai előtt. Több helyszínen is megfordultam, végighallgattam az ünnepi beszédeket, s egyre erősebbé vált az a meggyőződésem, hogy sokan elfelejtették, hogyan is kell méltósággal emlékezni.

 „Mindent a maga idejében és a megfelelő helyen” – jutott eszembe az általam nagyra becsült gimnáziumi tanárom mondása, s lehet, hogy hihetetlen, de a szavak most nyertek igazi értelmet előttem. Pár évvel ezelőtt egy-egy ilyen ünnepségsorozat tényleg 1956-ról , a mártírokról, az áldozatokról szólt, arról, hogy milyen célokért küzdöttek, s mekkora árat fizettek érte. Az idén valahogy elsikkadt, háttérbe szorult az igazi jelentése. Helyette éles, néhol kifejezetten gyűlölködő szavak, mondatok hangzottak el, amelyek az ország mai helyzetére, illetve arra vonatkoztak, ki a felelős ezért, s mi is lenne a helyes teendő.

Félreértés ne essék: nem akarom senkitől elvitatni, hogy véleményének, meggyőződésének hangot adjon, lett légyen szó bármiről, hiszen én is éppen azt teszem. Hangot adok azon véleményemnek, hogy sem az idő, sem a helyszín, sem az alkalom apropója nem adott volna lehetőséget arra, hogy ott nyilvánítsanak véleményt. Az ünnep méltóságából valamennyit visszaadtak az igényes előadásban tolmácsolt versek, a megfelelő zenére tisztelettel elhelyezett koszorúk, de mégsem feledtette senkivel a jelenlévők közül, hogy nem az történt, amiért idejöttek. Minden szónál ékesebben beszéltek a lesütött szemek, a tétova fejcsóválások, s volt olyan is, aki félhalkan, de megjegyezte: nem illendő ez most itt! Mindent a maga idejében és a megfelelő helyen!

Az emlékezés, tiszteletadás adassék meg az ünnepen, a véleménynyilvánítás, a kritika pedig a fórumokon, különféle üléseken, tanácskozásokon, az ország házában. S akkor talán nem lesz keserű szájízünk, ha visszagondolunk a megemlékezésre...