NPORT

Ki sem mozdulok a lakásból; nem lesz házimunka, internet, e-mail, cikkírás. Rádió, tévé, még olvasás sem. Semmi izgalom, csak lazítás. Megteheted, boldog nyugdíjas vagy, csak unokáid fényében kell fürödnöd – így másnap reggel a párom, miközben tálcán hozza a kávét, a pohár vizet és egy banánt. Ő siet, ezer dolga van, különösen így ünnepek előtt.

Lelkifurdalást érzek, de nyugtatom magam. A mai rohanó világ inspirál, hogy állandóan dolgozzunk, pénzt keressünk, azt sem tudva, szervezetünknek szüksége van lazításra is. A test és a lélek megújulásra vár, kell neki a pihenés, a semmittevés öröme is. Aktív koromban gyakran ünnepen és éjszakákon át is tanultam, szabad szombatokon is dolgoztam. Kommunista műszakok kísértenek, brigádnaplót írok. Jó, nem voltam élmunkás, nem rokkantam bele. A szellemi foglalkozás is munka. Most nyugdíjasként már megérdemlem az édes semmittevést. Az órámra nézek, eszembe jut, 9 órakor fontos e-mailt várok. Felugrok, bekapcsolom a számítógépemet. Belenézek levelezőmbe: nem egy e-mailem van, vagy húsz. Ezeket csak megnézhetem?! No, ha itt vagyok, átfutom a megyei online újságot, és a két helyi önkormányzat honlapját. Mindennapi szertartás. Valamit megnézek még a keresőben. Megvan. Aztán egy gazdasági elemzésre bukkanok, elolvasom, elmentem. Megírok „magamtól” egy e-mailt, és válaszolok egy érkezettre. Jé, már két órája internetezek. Leviszem a konyhai hulladékot, egy lendülettel felsöpröm a járdát, felmosom a lépcsőházat. Felérve hallom, kész az ebéd. Két óra, mire megebédelünk. Kávé, kis családi csevely. Végre jöhet a semmittevés. Ösztönösen megyek az íróasztalomhoz, ránézek a naptáramra. Bejegyzés: főiskola, 15 óra, Palócföld-bemutató.

Döntök: elmegyek. A főiskolán kedves könyvtárosok, jó két tucat főiskolás, néhány olvasó, a gyenge bizonyítványt magyarázó szerkesztők. Hazafelé beugrok az ABC-be. Otthon meghallgatom a hangfelvételt. Megírjam? De hol az édes semmittevés?

Baráthi Ottó