NPORT

A meghívó annál is inkább rejtélyesnek tetszett, mert a főszereplő nem volt más, mint Gúthy Éva nyugalmazott zenetanár, énekművész. A vendég pedig nem kevesebbre vállalkozott – immár második alkalommal – mint arra, hogy elénekelje – önmaga zongorakísérete mellett (!) – az egyesületi tagok által egy dobozból kihúzott számot, amelyet éppen ezért pontosabb zenés doboznak vagy zenedoboznak nevezni.

Több mint egy tucatnyi – opera, operett, népdal, virágének – szerepelt a kínálatban s e számok mindegyike el is hangzott a bő egyórás műsorban, kiegészülve a ráadással, amelyet a karancslapujtői hagyományőrzőktől nemrégiben tanult a Kaláris Asszonykórus vezetője.

Gúthy Éva ötvenegy éve kezdte pályáját s évtizedek óta jelen van Salgótarján, egyáltalán Nógrád megye kulturális életében. Fő hivatásként éneket oktatott – nem egy híressé lett tanítványa emlékszik rá szeretettel, hálával – de mint a sikeres, több mint negyvenéves múltú Liszt Ferenc Kamarakórus alapítója és karnagya is joggal hívta fel magára a figyelmet, vívta ki az elismerést. Mindemellett megannyi fellépése bizonyítja szólóénekesi képességeit is. Számtalan ünnepség közreműködője volt, s ugyancsak sok hangversenyen működött közre. Az évek során jó néhány emlékezetes önálló koncertet is adott.

S, hogy még mindig képes bravúrokra, azt a fenti vállalkozása is jelzi. Ugyanis állandó művészi készenlétet s nem kevés gyakorlást igényel egy ilyen felkérés teljesítése. Annál is inkább, mert a színvonalból nem lehet, nem szabad alábbadni: nemcsak a közönség iránti tisztelet követeli ezt meg, hanem az önmagával és eddigi munkásságával szembeni igényesség is. Már csak önbecsülésből is jót kellett produkálnia. S ő ennek tudatában volt akkor is, amikor vállalta, hogy szerepel az idősek népfőiskolájának programjában s akkor is, amikor leült a hangszer mellé, amikor sorra vette a kottákat és elkezdett énekelni. Mindegyik szám esetében sikerült teljesítenie a szakmai követelményeket és hűnek maradnia önmagához. Arról nem is beszélve, hogy milyen kellemes perceket szerzett a nem egyszer vele együtt éneklő hallgatóinak, döntő többségükben hölgyeknek…

Salgótarján – számos példa bizonyítja – manapság is telis-tele van ifjú tehetségekkel a művészet különböző területein. Sokan azonban itt csak a kezdőlépéseiket teszik meg, s magasabb fokú tanulmányaik után már nem térnek vissza szülővárosukba. Mindig szívesen várjuk őket „vendégszerepelni”, büszkék vagyunk rájuk, eredményeikre. De becsüljük meg azokat is, akik úgy döntöttek, hogy egy életet élnek le közöttünk, az itt élőkkel sorsközösségben, osztozva minden örömünkben, gondunkban. Gúthy Éva közéjük tartozik. Köszönjük hivatástudatát, elkötelezettségét, kitartását, a tőle kapott művészi élményeket. Ez a tanulság is benne rejtőzött abban a bizony (zene)dobozban…

Csongrády Béla